A Magyar Nemzet, mint tudjuk, egy ezer lóerős fospumpa, amely még olyan csimbóktól sem akad el, mint Horváth Zsolt. Rettenetes hírszerkesztést és az idiotizmusig párthű publicisztikákat buzog fel minden áldott nap. De a fosban mégis találni olykor gyöngyöt.

Ha az allegóriát folytatnám, rá kellene térnem a Sebeők János alakú gyöngy leírására, úgyhogy inkább hagyjuk. Szó szerint azt akarom mondani, hogy kitűnő Sebeők-cikket találtam múlt szombaton a Magyar Nemzetben, ami most már fel is került a netre.

Hogy a sors meg a körülmények kegyetlen játékából hogyan sodródott Sebeők a Nemzethez, az mindegy, ha képes elérni, hogy lehozzák az írásait, ahogy Lem sci-fi mesébe rejtett szocializmuskritikáját a szocialista könyvkiadók. Márpedig Sebeők épp a vulgárkonzervativizmus egyik pillérének ront neki ebben az írásában, annak ellenére, hogy a lap amúgy pontosan ezt a lábszagú, plebejus konzervativizmust építi.

Az Aranykor, tudniillik. A Rendes Kerékvágás. Ezt a kifejezést még az egyébként nem totálkáros Lánczi András is alkalmazza Konzervatív Kiáltványában: hogy a dolgoknak vissza kellene térni abba. És akkor lenne jó. Lennének megint szélmolnárok és vízimolnárok, meg olyan jóságos varázslók, mint Gandalf. Megoldódna minden.

A butajobber ugyanis homályosan vagy akár konkrétan úgy gondolja, hogy volt egyszer egy jó világ, csak el lett baszva. Elrontották a tudjukkik. A jó világban mindenki istenfélő volt és sorsával elégedett, harmóniában éltek a természettel, és nem voltak buzik se. A zsidók is meghúzták magukat, nem szerepeltek a tévében.

A butajobber ehhez Cselényi József Legyen úgy, mint régen volt című dalát hallgatja a hülye tüntetésein. Két székelyhimnusz között. És úgy is gondolja. A barom.

Ha ki bírnak nyögni valamit arra a kérdésre, hogy mégis mikor volt ez, akkor mindenképp a felvilágosodás elé helyezik. Sebeők kérlelhetetlenül  továbbkérdez: ha az annyira jó volt, akkor miért nem maradtak úgy? Hát mert mégse volt annyira jó, azért. Királyként, földesúrként talán – az első tüdőgyulladásig –, de alattvalóként semmiképp. A baromnak nem volt jó élete akkor se, csókolom.

Fejlődni kellett, mert voltak például ezek a kellemetlen járványok, meg az is világossá vált, hogy a keresztény világmagyarázat több helyen is sántít. Különben is, ha nem fejlődünk, lelőnek azok, akik de. A fejlődés imperatív, és punktum. Mindig lehet jobb. Lehet, hogy katasztrófába vezet, de a hiánya biztosan. Az amerikai indiánok még épp mesélhetnek erről. Olvasni kellene legalább Sebeőköt, ti szegény, szerencsétlen idióták, akik nem vesztek kezetekbe mást, mint Magyar Nemzetet – a jelenlévők mind kivételek, mert ők legalább az egeret kezükbe vették –, elolvasni, felfogni, és belátni, hogy jobban jártunk, mint az afrikaiak, ahol nem volt fejlődés meg felvilágosodás.

Progresszív és ügyesen aktualizált cikket írt Sebeők János, csak persze nem figyel rá senki. Ő a kattant emberke a majomketrecből, szegény. Különösen szívmelengető az optimizmusa: hogy ha a múltban nem is volt Aranykor, a közeljövőben van rá esély. Ehhez viszont előbb fel kéne hagyni a tévhittel, miszerint a középkorba kell visszatalálnunk.

Sebeők János rovata a Magyar Nemzetben szombatonként jelenik meg.