Na, voltam Webkettő(pontkettő!) Symposiumon. A symposium olyan, mint a konferencia, csak még annál eggyel sznobabb. Az s meg az ypszilon a Symphoniából se csinált rendes cigit. Ettől még lehet, hogy ez egy jó, tartalmas és új információkban gazdag találkozó volt – szemben a médiakonferenciák többségével –, ezt nem tudhatom, mert csak arra a fórumra ültem be, ahol nekem is beszélni kellett.

Magával a webkettővel is szkeptikus voltam kezdetben, mert csak egy csomó átszellemült szektást láttam, akik különféle buzzwordökkel dobálóznak, viszont kvázi sértésnek veszik az egyenes rákérdezést, hogy mi is volna az a webkettő, kezicsókolom. Ma már felszabadultan gondolok rá, amióta rájöttem, hogy az úgynevezett fórum újrafeltalálásáról és továbbfejlesztéséről beszélnek. Hja, a fórum, hát azt ismerem 1998 óta, az Internettóról.

De mire odaértem a Symposiumra, már a Média 2.0-ról volt szó. Hűbazmeg, hogy szalad a gyorsuló világunk. Pécsi „Pollner” Ferenc, ahogy a blogján olvasható, „A Médiablogger” moderálta a beszélgetést; ez majdnem olyan, mint A Riporter: Frei Tamás, csak kevesebbet utazik. Mindjárt evvel a médiakettőpontnullával nyit: hogy mi is volna ez, és meg is mondja, mert hát ki mondhatná meg, ha nem A Médiablogger. Eszondja: a webkettő lecsapódik a médiára, és ebből lesz a médiakettő. Tiszta sor. Kérdeztem, hogy viszont ha a web maga is médium, mert mi más volna, és az önmagára csapódik, akkor nem lesz-e ebből valami veszélyes nukleáris baleset, de nem tudtam meg. Remélem, megússzuk annyival, hogy akkor létrejön a webnégy. Aztán arról is lesznek konferenciák. Sőt szümpóziumok.

Olyasmi lenne a téma különben, hogy a mainstream média hogyan ereszti be a júzereket magába, mármint azon túl, hogy emeltdíjas esemesben megkopasztja őket. Erről a TV2-s ember elmondta, hogy lehetőleg sehogy, sőt azt se szeretnék, hogy az ő anyagaik kikerüljenek holmi videomegosztókra. Nem mintha nem volna tökmindegy, mit csinál a tévékettő: majd ha a néző annyira aktívkodni akar, akkor átmegy a webtévére, és a tévékettő(pontnulla) bedől. Tipp: nem akar az annyira aktívkodni, ülni akar a seggén, és nézni a Sváby Andrást meg a falkát. Bár azt azért mégse akarhatja.

Hogy különben milyen tartalmas és lényegretörő volt az egész, arra jó példa a bemutatkozásnál felmerülő problematika, tudniillik hogy én blogger-e vagyok. Pécsi szerint semmiképp, hanem egy publicista, akinek blogja van. Eszerint Tomcat se blogger, hanem egy pólóárus bloggal, sőt senki se blogger, aki valaha mást csinált – bloggerek nincsenek is, menjen mindenki haza.

Debilizmus. Kettőpontnullás, továbbfejlesztett, advankált debilizmus.

Ezt a fontos rendszertani kérdést a közönséggel is megszavaztatta, de azokat nem érdekelte, tök jogosan, mivel engem se érdekel. Sem az, hogy szerintük blogger vagyok-e, sem hogy bárki más szerint. Sőt az se, hogy énszerintem az vagyok-e. Költő vagyok, mit érdekel a költészet maga? Miért is érdekelne? Minek is foglalkoznék ilyen mondvacsinált idióta problémákkal? Miért ne hagyjam meg a mondvacsinált idiótáknak? Elbasztam így is egy fél napot azzal, hogy ilyen hülyeségekről beszélgettem ahelyett, hogy írtam volna, mint rendesen. Na gyerünk, kedves barátaim, építsük a webkettőt. Vagy mindegy is, minek hívják.