W

w.blog.hu

Tóta W. Árpád kommentál, szemtelenkedik, valamint permanens fogadóórát tart.
Régi cikkarchívum



Kommentelés - házirend

Wblog @ Facebook

Engedjétek hozzám

Kis heti hírlap 4-10 éveseknek.


Foglalod a kurvanyádat

A mozdonyhorgony
Úgy remélte, ezzel bekerül a Rekordok Könyvébe. De legalább a Jackassbe.

Elnöki pornó
Nagy baj, ha az elnök ribanc.

Nem jó a nemzetnek egyedül
Szuverén ország is lehet borzalmas hely.

Szent szar
A húsvéti alkotmány: szentséggyalázás.

A pedofilok védőszentje
A deviancia fincsi, de csak ha papok csinálják.

A gólkirály beszéde
Angela, te náci ribanc!

Győz a szittya förgeteg
Kuss, mi így szállunk le a bicikliről.

Együtt sikerülni fog
Bizonyítsuk gyalázkodással, hogy Magyarország szabad!

Kompország vitorlát bont
A finom kritikát meg lehet állítani, a brutálisat nem.

Foglalod a kurvanyádat
Nem ti vagytok a nemzet, sem a nemzeti oldal.

Utolsó kommentek

  • MGyőző: Szcientológus hátterű kisteherautó kölcsönzés, bérbeadás Budapesten - de ugyanitt vásárolhatsz L.R... (2018.11.28. 09:12) Tisztelt Szcientológia Egyház!
  • timea knausz: @Tóta W. Árpád: Igen?:) (2018.09.06. 16:43) Ilyenek voltunk
  • timea knausz: Szeretettel ajánlom olvasásra és értésre Mezei Márk: Utolsó szombat című könyvét. Nagyon messzir... (2018.09.06. 16:41) Ilyenek voltunk
  • David Bowman: Ritka világos gondolat tőle. (2018.09.01. 15:33) Szerény javaslat
  • Hobelman: Vannak pénzügyi nehézségei? HA IGEN! Vegye fel a kapcsolatot a Hobelman Finance and Mortgages Limi... (2018.05.14. 03:06) No megállj csak!
  • Utolsó 20

Bencsik András emlékére

2006.11.29. 08:00 Tóta W. Árpád

Kiadtak a nyolcvanas években Magyarországon egy sci-fi regényt KEEC – A nagy világregatta címmel. Nyolc-tíz-tizenkét éves gyerekként akadt a kezembe, és noha a szar borító miatt először nem volt hozzá gusztusom, amikor mégis olvasni kezdtem, magával ragadott a varázslat. Gyermekkorom egyik legnagyobb könyvélménye. A szerző a szar borító szerint J. T. Chipendale volt, de kisfiúként is rájöttem, hogy ez álnév. Nemcsak azért, mert az egyik főhőst is így hívták, hanem mert jelentős magyar túlsúly szőtte át az egész sztorit. Olyannyira, hogy a másik főhős meg egy Józsika volt.

A sztori amúgy, ma már tudom, koppintás vagy ha úgy szebb: szintézis, de nem csak az a lényeg. A könyv biztos stílusérzékkel, sziporkázó humorral és mély, meleg humánummal fest meg egy világbékés, világkormányzatos Földet, ahol évente legfeljebb egy gyilkosság történik. Az apokaliptikus drámát épp egy fasiszta földönkívüli emberfaj - a Kozmosz Egyetemes Emberi Civilizációja - okozza, amely ellen összefognak a világ gyermekei, mert az űrcsatában a videojátékokon edzett gyerekek a legjobbak. És veszítenek, és meghalnak. A Földért vívott csata tragédiákból áll, és a könyv szívettépő empátiával mutatja be az űrben elporladó japán, amerikai, orosz és magyar gyerekeket. Ilyen gyönyörű mesét írt Bencsik András. Igen, az a Bencsik.

Az egész esendő emberiséget átölelő szeretet hatja át a regényt, amely egyébként befejezetlen. Vége az első könyvnek – így ér véget a mű, és én évekig kerestem könyvtárban, apróhirdetésben, majd interneten a második könyvet. Aztán megtudtam, hogy az sohasem íródott meg. Aztán azt is, hogy hogy ki a szerző. Olvasom őt azóta is, mert aki egyszer képes volt ilyen szépen, érzékenyen és okosan írni, az nem hülyülhetett és gonoszodhatott meg végleg. Főleg nem felejthetett el írni. Próbálom összerakni a második könyvet a Demokrata vezércikkeiből, de nem megy. És nem értem, és rettegve látom, milyen kifürkészhetetlenek az ember útjai.



Címkék: demokrata kulturális ajánlat

409 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://w.blog.hu/api/trackback/id/tr3319641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ne foglalkozzatok ezzel! Egy a lényeg: bulizni, jól érezni magatokat, MOST, amíg lehet, most érezzétek az élet ízét, bulibulibuli, költekezzetek, mutassátok meg kik vagytok, büszkén, fogyasszfogyasszfogyassz táncolj pörögj extázis tánc zene élvezet szex csak ez számít ne gondolkozzatok éljen a buli, magyar virtus hajrá előre ria-ria!
Róbert, kösz, hogy volt időd benézni :)
Amúgy részemről a tanulság annyi: egy tehetséges író hihtetlenül besíkult politikai újságíróvá képes „fejlődni” ...

'zvan.
Nemrég került kezembe újból A csendes bolygó (C.S.Lewis). Szerettem régen is, most is.
A könyv borítója elég pre-photoshop...
LOL.
1988-as a könyv. Az még pre-windows, sőt pre-IBM. és persze pre-demokrata.
És ha már sci-fi, akkor emlékszik még valaki Fehér Klárára? (Főleg a Földrengések szigete c. opuszra gondolok)
A Gyűrűk Urának ippeg semmi köze a fantasy-hoz! Úgy, ahogy van szépirodalom! Lehet fikázni, de besorolni egy olyan kategóriába, ahová sohasem tartozott??? Ha meg már itt emlegetitek a "nívósabbnál-nívósabb" sci-fi írókat, akkor ne hagyjuk ki se Lem-et, se Asimov-ot!!!
És Arthur C. Clarke-ról sem! -ha már volt, akkor bocs.

Nekem az "A távoli Föld dalai" a kedvenc.....egy kis Mike Oldfield albummal leöblítve utána:)

Tetszett ahogy vallásos emberként (mint író), a tudós szerepében elmagyarázza, hogy az "új ember" tudáskészletébe a válogatás során, nem tárolták el a Bibliát. Mert úgy gondolták: Ha megtalálják istent, anélkül fogják tenni.

Elgondolkodtató volt. Kis (ön)irónia? :)
Említsünk mai királyságokat is, ha már így belementünk:
Timothy Zahn, a mai kedvencem.
Meghát ADFOSTER - Ítélet is eléggé tetszett.
De politikázzunk má'.
OFF (?)
Nem vagyok vmi nagy sci-fi rajongó, de Stan. Lem felkeltette az érdeklődésemet. Melyik könyvet érdemes tőle először elolvasni?
ON

lac1 2006.11.29. 20:20:15
"De politikázzunk má'."

Most nem vagyok olyan kedvemben. Sorry.
kapcs Spektrumra!
- Orson Welles hangjátékáról:))
Uhh .. Lemtől?

Kiberiáda. :-)
Az egyetértésnek örültem, persze
Csurka István: Moór és Paál (1965)
Nekem tetszett.
Most meg?!

mavo, én voltam a gyorsabb egy árnyalattal. Hogy is volt? "Kicsapongó, koronás kurtizán"?
Ludvik Soucek: A fekete bolygó testvérei
Clarke: a Odüsszeia sorozat
Jeffrey Stone: A hajnal királynője, lovagja, etc.
... és hát a Sztrugackij testvérek...
Most már csak ugye egyedül.
Pikáns:
Philip José Farmer - Szeretők
F & G Hoyle - Űrhajók a Göncölszekérben
Igen, így volt.
Kapj karodba kaffer.
Előkapartam a könyvet, de ez tényleg nem mai darab. Lehet, hogy a gyerekkor nosztalgiája megszépítette neked, de én azért nem bánom, hogy nem lett folytatása.

Amúgy is ritka az folytatás, ami akárcsak felér is az eredetivel úgy, hogy még tud újat is adni. Pl. a Végjátéknak két folytatása is (Speaker for the Dead, Ender's Shadow) ilyen volt.

A magam részéről a Dosadi kísérlettel (F. Herbert) nevezek a best of sci-fi listára. :-)
Nem rossz a Dosadi kísérlet ...
Az "Idő urai" rajzfilsorozat?
hmmm....a nosztalgia :)
LukeL: hatalmas volt, Idő Urai képregényváltozatban is megvan. ha már francia - mondjuk nem sci fi de legalább akkora hatása volt: Pif magazin! haha
Felsorolás van? Akkor énis.
Bradbury: Fahrenheit 451, Marsbéli krónikák
Orwell: 1984
B.W. Aldiss: Amíg világ a világ
"B.W. Aldiss: Amíg világ a világ"

erről egyszer írok külön postot, főleg ha előkerül.
Három gondolat.

1. Pozsonyi "Bucó" Ádám SZVSZ egy zseni, aki feltalált a punkmozgalom csodafegyverét: a sztereó lófaszt, amit egyszerre lehet beakasztani mindkét mainstream seggébe. Le a kalappal. Sajnálom, hogy ennyire félreértik. Clue: olyan, mint a Matula, csak nem annyira egyértelműen. Erre szokta mondani egy barátom, hogy vannak nyitott emberek, meg vannak, akik egy "nyitott vagyok!" feliratú dobozba zárják magukat.

2. Árpád-sávos zászlók. Tessék végre megérteni, hogy mit akart mondani Bibó, amikor azt írta, hogy demokrata az, aki nem fél! Minden olyan politika, szándék és tett, amit a félelem motivál, mélységesen alávaló és nemtelen. Félelemből korlátozni a véleménynyilvánítás szabadságát, pláne egy ősi szimbólumot - ennél kevés gusztustalanabb dolgot tudok elképzelni.

3. Vegyük személyesre ez utóbbi dolgot. Mint papíron félig, identitásilag erősen zsidó kérdezem: engem tetszik félteni, kedves vásárhelyimarik és vérző szívű, humanitástól csöpögő követőik? Hát erről azt gondolom, hogy mint férfi - amiről azt gondolom, hogy nem csak kromoszóma-kombót jelent, hanem annál talán valamivel többet is - büszkeségemben, önérzetemben bizony jobban sért az, ha puszta jószándékból esendő hullajelöltként kezelnek, akit óvni kell a megrázkódtatásoktól, mint az időnként szórványosan tapasztalható zsidózás. Az nem nagyon zavar. A valódi, echte nácikkal úgy vagyok, hogy gyerünk ki a hóra, oszt jáccuk le: adva van egy Moszad, adva van egy-két Paul Wolfowitz-forma emberke, akik komoly lóvékat tudnak felhajtani, én meg elsőre negyedosztályú minősítőt lőttem a budatétényi lőtéren - lehet náci-zsidó meccset játszani, én benne vagyok, mindesetre nagy összeggel nem érdemes a nácikra fogadni, mert sok esélyük nincs. Viszont valódi nácik nagyon kevesen vannak. Hol keződődik a náci? Szerintem a nürnbergi törvényeknél. Hány ember lehet Magyarországon, aki támogatná azokat? Ötezer? Tízezer? Kit érdekelnek? Tőlük kéne félni?

Ha pedig ezt tisztáztuk, akkor az egy-két százezer - tehát 1-2 százaléknyi - ún. nemzeti radikálist, akik nem nácik, miért kéne korlátozni? Miért kellene eltiltani őket egy ősi és nemes szimbólumtól? Talán vakarjuk ki a hindu templomokból is a horogkeresztet? Szép lenne. Amikor időnként zsidóznak, azt leginkább megtiszteltésnek veszem. Mert azt jelzik ezzel, hogy férfiszámba vesznek, aki "megbírja" a beszólást és nem fog sikoltozni tőle. Szerintem nettó elmebeteg, aki a beszólásoktól egyenes vonalat húz a gázkamrákig és ettől nekiáll rettegni, vagy félteni minket - az meg ráadásul meg is sért, aki azt képzeli, hogy hagynánk. Miért pont nekünk ne lehessen beszólni? Annyira gyengék és esendők volnánk? Visszautasítom a feltételezést, mint férfi. Egyébként is, ha a gyengeség meg lúzerség számítana, akkor halálbüntetéssel kéne üldözni a bőőccsészezést :-)
katt...letölt...megszerez..én akkor szerzői jogot sértettem most?:))

EJJEJJ.
ÉLjenek a szerzők!
Rémlik, mintha az Amíg világ a világ SLP-n fenn lenne? Holnap megnézem. (SLP ugye bezárt, de Torrentben korrektül terjed.)
-Árpád sávos zászlók: Mondjuk kimegyek horogkeresztes zászlóval tüntetni. Hányszor, hol, és milyen hangosan kell elmondanom hogy az nem az, hanem Thor kalapácsa, hogy ne basszanak meg érte?
A nyilasok bemocskolták az árpádsávos zászlót, az ilyen bucófélék meg fejet hajtanak elötte. Elbújik a történelmi zászló mögé, és a mocsoknak hajt fejet.
Hát legyen.
Gothmog, erről azt gondolom, hogy ha ezt felháborodásból, haragból, ellenszenvből, undorból stb. mondod - legyen. Igy kerek a világ. Egyik lengeti, másik felháborodik. Biztos tudnál te is olyat lengetni, amin ők háborodnának föl (szivárványzászló pl. :-D ) Legyen. Ez így simán rendben van.

Én egy dolog mellett ágálok: soha, soha, SOHA ne mondjuk ezt félelemből kifolyólag és főleg soha ne próbáljuk félelem vagy más ok mián törvényesen korlátozni. Szerintem az önkényuralmi jelképeket se kéne. Az csak a sunyulásra motivál. Értelmetlen.
LukeL:
Hát, talán sértettél, de ezeket úgysem lehet ma kapni. (az 1984 talán kivétel)
az elmúlt kb másfél évben kb. 100 rég keresett sci-fit olvastam el. A pédéámon. Gyertek jogvédők, öljetek meg.
Shenpen:
Nem vagyok az a lengetős vonulós fajta, csakhát fura, hogy ebben a nagy igazmondásban ők is nyíltan a szemünkbe hazudnak arról, hogy mi elött hajtanak fejet. Amúgy sztem egyetértünk.
Shenpen,

igazán érdekelne, hogy a mennyiség szerinted mikor csap át minőségbe? Tehát a párezer gőzösfejű náci(hívő) mikor lesz veszélyes a társadalomra? Harmincezer már sok, és akkor szétcsapni? Vagy várni kell százhúszezerig? Vagy ennyi sose lesz, adsz erről egy papírt aláírva és lepecsételve?
Semmikor se kell "szétcsapni", amennyiben ez alatt a felülről történő korlátozást értjük. Ha odáig fajul a helyzet, hogy a demokrácia maga veszélybe kerül, akkor az úgyis annak a jele, hogy a demokráciának azon implementációja már korhadt, vagy mindig is torzszülött volt, és akkor úgysincs más korrekt lehetőség, mint a polgárháború. Ez az egy a lényeg és ezt baszta el a weimari köztársaság - hogy a demokráciának nem szabad legitimitást nyújtania önmaga ellen, hanem fel kell oszlatnia önmagát és megvárni, amíg a törvényszerűen bekövetkező polgárháború letisztázza a dolgokat. A demokráciának nem kell korlátoznia a jogokat, de nem kell megadni a demokratikus legitimitást sem az antidemokratikus erőknek, ha úgy hozná a sor. És ha nem adja meg a legitimitást, akkor csak az erőszak legitimitása marad - azaz a polgárháború, nem a vak engedelmesség a diktátornak, ami még mindig jobb opció.

Durván fogalmazok, ugye? De hát durvát kérdeztél :-) A valóságban persze 0.001%-os esélyű dolgokról beszélünk.
Egyetértek, egy vélt veszély miatt az embereket korlátozni a jogaikban, ez maga a veszély.
A hatalom béklyója az ellenségkeresés, a demonizálás, a vélt veszélyek felnagyítása, hogy a valós problémákról eltereljék a figyelmet.
Igen Tóta W. fiam, igen Aldiss, de ha már, akkor ő szinte en bloc. Kár, hogy elakadt Heliconia ...
Hát, shenpen a bánat tudja.

Abban egyetértünk, hogy Bucó egyfajta zseni. Mert hogy eddigi élete során zseniális érzékkel mart bele mindenkibe, nem egyszer, miután az illető valamit segített neki; az biztos. Na jó, a demokratásokba talán még nem, ahogy Bencsiket nézem, nem sokáig tűrne belső kilengést.
" Pataj 2006.11.29. 17:28:37
Vagány. Milyen az a kék sziget? Úgy értem mennyire rendszerhű?"

Hát nem ÚGY rendszerhű.. :)
Csak éppen ez egy utópisztikus szigeten játszódik, amelyet szlávok alapítottak, kommunizmus van, az emberek egymást kamarad-nak szólítják, mindenkinek két munkája van (az egyik kötelezően valami "piszkosabb"), a lakás mindenkinek ingyen van, a boltokba is csak bemegy az ember és ingyen elvisz amit akar stb. stb.
Szóval szép álom :)
Kb. igen, mint a Földrengések szigete.
Azért vissza az elejére.
TWÁ: Nekem erről az jut eszembe, amikor 92 környékén, megkérdezték Konrád Györgyöt : Milyen a kapcsolata Csurka Istvánnal?
Valami olyasmit válaszolt: Feljelentést szeretnék tenni ismeretlen tettes ellen, aki megölte Csurka Istvánt az IRÓ-t. (és csinált belőle politikust)
Jaj, ha már Helliconia. Tetralógiának indult, de aztán a 3. kötetnél leállt a mester.
Osi:

Karinthy Ferenc Naplójából is kitűnik, hogy a rendszervaltás előtt gyakran dicsérte Csurkát, hogy milyen jól ír, milyen rendes figura (a lovizás stb. ellenére), aztán meg amikor a parlamentbe jutott az mdffel....
Helliconia: Ennek van az a rettenetesen rossz, befejezetlen fordítású magyar kiadása...
Ha felsorolás, akkor legyen
Larry Niven
Jerry Pournelle
és persze Philip K. Dick.
Hiányoltam az értelmes hszeket amiért érdemes olvasni ezt a blogot, és kaptam is érte TH-tól és herrgott-tól, de Shenpen elég jót szólt szvsz.:)
Az Árpád sávos zászlókról: nekem az lenne fontos hogy egy tévedés miatt ne lehessen egy országot megfosztani a történelmi jelképeitől, mert ezt rombolásnak érzem. Annak se hiszek aki azt mondja hogy az országot védi azzal hogy valamelyik nemzeti jelképünket korlátozza. Ha mindenképp kell csinálni valamit akkor miért nem lehet mindehol Árpád sávos lobogó?
Vannak olyan jelképek, amelyekhez valamilyen rossz emlék tapad, amelyeket valamilyen rossz ideológia, és/vagy bűnök sarazták be. Azokat a jelképeket vagy be kell tiltani, vagy meg kell tisztítani.
Emlékeztek még a kokárdára? Hm? Amikor kokárdást pofozott nemkokárdás és viszont?
Nagyon vigyázni kell egy meglévő szimbólummal, nem szabad megterhelni mindenféle egyéb jelentéssel.
karotta 2006.11.30. 10:11:16:
"Vannak olyan jelképek, amelyekhez valamilyen rossz emlék tapad, amelyeket valamilyen rossz ideológia, és/vagy bűnök sarazták be."

Geometriai alakzatok még nem követtek el bűnöket. Egy demokráciában sokkal nyitottabban, megengedőbben kell kezelni a kérdést. A tilcsukbe jellemzően a diktatúrák eszköze. Szerintem is Shenpennél a pont.

"Amikor kokárdást pofozott nemkokárdás és viszont?"

Aki pofozni akar, annak mindegy, hogy kokárda, vagy nem kokárda. Az pofoz azért, mert van / nincs sapkád, és a sapkát meg mégse tilthatod be.
Ez a Bencsik rokona a P.Mobil volt gitárosának, Bencsik Sándornak?

Mivel Schuszter Lóri is miépes lett, el is tudom képzelni.
Kit érdekel, ki-kinek rokona?
Saját jogon hülye (vagy nem). Ettől még a rokonai lehetnek akármilyenek.
"Geometriai alakzatok még nem követtek el bűnöket. Egy demokráciában sokkal nyitottabban, megengedőbben kell kezelni a kérdést."

Idézet innen: www.hu.clearharmony.net/articles/200312/899.html

"A szvasztika: a szerencse és jólét, a belső nyugalom és béke reménye. A régi népek nem csak egy álma. A szvasztika-szimbólumot több ezer éve, majdnem minden emberi kultúrában a szerencse és védelem jelének tartották és az élet, az újrateremtés, az újraszületés és a váltakozó évszakok megtestesülésének tartották."

Nomost ha én kimegyek az utcára egy horogkeresztes zászlóval, lengetem, lobogtatom, arcomon sugárzó mosoly ül és a szembejövőknek sok szerencsét kívánok, és invitálom őket a zászlóm alá, hogy "jer, embertárs, zászlóm védelmet nyújt neked, itt megtalálod belső nyugalmadat" akkor engem csak két érvvel lehet megvédeni a sósgolyóval történő korpásba durrantástól.
Az egyik: Ez az ember csecsemő korában hajótörést szenvedett, kecskék nevelték föl és semmit nem vág a világtörténelemből.
A másik: Ez az ember nem épelméjű.

Ha választok egy szimbólumot, amit használni akarok, annak a szimbólumnak tudnom kell az egész történelmét, és ha van benne olyan momentum, amivel nem azonosulok, akkor azt a szimbólumot nem szabad használnom.
Az árpád-sávos zászló szerintem éppen ilyen szimbólum.
Nem akartam tovább fricázni, de kérem hogy ne oktassatok ki a Szálasi-féle zászló és a történelmi zászlósorban szereplő zászló közti különbségről. Én csupán azt mondom, hogy aki ma Árpád-sávos zászlót lobogtat utcákon, tereken, az éppen egy új jelentéssel terheli meg az eredeti zászlót. Értik?
Értem, akkor te szabad akaratodból nem használod. Viszont szerintem hosszú távon nem vezet jóra, ha ugyanezt másoknak meg elő akarod írni.
Shenpen, élvezettel olvasom hozzászólásod, de meg kell mondjam nem értelek. Vagy nem ugyanazon a gondolatvilágon nőttünk fel.

Mert a kisebbséggel szembeni intolerancia korlátozása egy demokráciában nem akkor fontos, amikor az intoleráns csoportok (már) gyengék. Könnyű most, 2006ban a Mosadról beszélni szemben alig 10ezer valódi nácival. Mert ezek ma az erőviszonyok, valóban. De nem ezek voltak az erőviszonyok szűk hatvanegynéhány évvel ezelőtt. És hogy ezek az erőviszonyok megváltoztak, nem a zsidó férfiak önvédelmi képességeinek, hanem többek közt, de leginkább a T34esek nagy számának volt köszönhető.

A weimar-i köztársaságról szóló részt egyszerűen nem értem, szerintem akkor nem az történt. Ott az első világháború győztes nagyhatalmai rövidlátóan nemhogy segítettek volna a német önbecsülésen és így a demokrácia stabilizálásán, hanem a jóvátételekkel, a Ruhr-vidék megszállásával, (majd a gazdasági válsággal) stb. kvázi megbuktatták a helyzet elfogadására építő politikai irányzatot. Valamint felszították az emberek legalantasabb de érthető ösztöneit, a bosszúvágyat, a revansra törekvést. Nem volt ott mit a weimari köztársaságnak elbaszni.

Távolságtartóan de mégis jobboldaliként, és egyáltalán nem zsidóként - látod - én azt gondolom, hogy a radikális, kirekesztő, intoleráns, szélsőséges véleményeket bizony korlátozni kell. Mert nem humánus, nem emberi.

Te most meg tudod védeni magad a nácik ellen. Csakhogy a zsidóság számára ma nem a náci a veszély. Izraelnek van pénze, fegyverei, befolyása. De ott van 100 milló arab. Van olajuk, van pénzük, lesz befolyásuk, lesz atomuk. Nem holnap, nem a következő tíz évben, de nem ez a történelmi mérce. Nem kellene kiegyezni most? A jeruzsálemi keresztény állam is fennmaradt vagy 120 évig.

Szóval szerintem tolerancia, empátia, gesztus a másik fél felé - főleg az erősebbik fél pozíciójából. És a sértő jelképek korlátozása.
Pascal: "De ott van 100 milló arab. Van olajuk, van pénzük, lesz befolyásuk, lesz atomuk. Nem kellene kiegyezni most?"

Eben a hozzászólásodban az a vicces, hogy szűk hatvanvalahány ével ezelőtt is voltak ilyen hangok. Ez volt az "appeasement" politikája, ez vezetett pl a müncheni egyezményhez: egyezzünk ki Hitlerrel, hátha akkor lenyugszik.
max_headroom: Nem akarom előírni!
"Azokat a jelképeket vagy be kell tiltani, vagy meg kell tisztítani."
Úgy tűnik - szerencsére - hogy a kokárda kibírta a "túlhordást". De a szimbólumokkal ne játsszunk, ismerjük meg a jelentésüket és tiszteljük őket. Méltatlanul, érdemtelenül ne használjuk őket.
Árpád, a hozzászólásod jogos, én ezt a részt nem fejtettem ki. Az én véleményem az, hogy a Hitlerrel való kiegyezésnek nem az alapelve, hanem a módja volt hibás. Folyamatos egyoldalú engedményeket tettek. Chamberlain úgy viselkedett, mint aki nagy darab húsokat dobál a tigrisnek abban a reményben, hogy az majd lenyugszik és vegetáriánus lesz. Rossz kiegyezésre az arab-izraeli konfliktusban is van példa, pl. az egyoldalú kivonulás nemrég, de jóra is, pl. a Camp David-i. És a történelemben rengeteg példa van rossz kiegyezésre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kiegyezés mint elv eleve rossz.
Volt kokárdás rész a hszemben de kitöröltem, de örülök hogy előkerült.
Mi lett volna ha a másik oldal azt mondja: "álljon meg a viccelődés ez egy nemzeti jelkép és akkor aki ezzel egyetért(mármint hogy nemzeti jelkép) az mind viselje. Ennek örültem volna, és ma is haragszom a narancsvidékre emiatt. Nincs jobb öteltem a megtisztításra, de valahogy tisztán kéne tartani, mert az a rossz érzésem van hogy ha fölzabáljuk hülységekkel a múltunkat akkor lassan elfogy a jó jövőnk.
Hát, hogy kivel milyen módon és feltételekkel kellett volna megegyezni a történelemben, arról sokat (túl sokat...) lehetne beszélni. Tele vagyunk "eleinte jó ötletnek tűnt"-típusú kudarcokkal, példa rá Jugoszlávia.
Az arabos kiegyezés számomra azért fura, mert éppen tegnap beszélgettem valakivel, aki még soha nem beszéltem arabokkal, míg én azért elég sokkal. Mit ne mondjak, remek fickókat ismertem meg Egyiptomban vagy Törökországban (tudom, ők nem arabok, de muzulmánok voltak) mondjuk, semmiféle "kiegyezésnek" nem lett volna értelme.
Ami meg kiegyezés, azt meg a politika sugallja és hozza össze. Abból meg tudjuk nagyon jól, mi lesz. Emberek feje felett döntő Európai Bizottság, Európai Parlament, aztán lehet majd alakítgatni Keresztény-Arab kibékítési szövetségeket, hú de jó. Ne sugalljuk egy köcsög főokos se, hogy az arab/keresztény/zsidó a gonosz, és akkor az embereknek ez elég ritkán fog az eszébe jutni.
ELChe, a Camp David-i egyezmény pont Izrael és Egyiptom között jött létre. És jó az egyezmény, mert Egyiptom azóta nem annyira vesz részt Izrael megrakétázásában stb. Amellett, hogy nem igazán szeretik Izraelt.
A konfliktusok pedig nem mindig abból vannak, hogy valaki főokos azt sugallja, hogy ki másik gonosz - sokszor van mélyebbre nyúló alapja, Az arab-izraeli konflikusnál nem kell messzire menni, ott van mindjárt a Szentföld és Jeruzsálem birtoklásának kérdése. És ha már megvan az ellentét, mindig akad uszító, aki úgy akarja megoldani, hogy a másik felet le kell törölni a térképről.
És van példa rossz és jó kiegyezésre. Itt a mienk 1867ből. Azt is a politika hozta össze.
Persze, hogy van jó kiegyezés. De ez így önmagában csak lózung.
Shenpennek

Mindenféle híresztelés ellenére:
olyan ember (Magyarországon)aki a zsidókat azért utálja csak mert zsidó, olyanból szerintem tényleg még annyi sincs, mint amennyit jövendölsz, vgay legfeljebb annyi.Azután jön az a réteg, aki nem a zsidókat utálja, hanem azokat a zsidókat, akiknek bizonyos "speciális" cselekményük folytán negatívan jelennek meg. A mi kultúránkban persze.
Aztán jönnek azok, akik konkrét és sajnos nem egyedi esetben szereplő zsidók miatt mondják azt, amit. Pl. a Berkowitz-féle Traubi ügy, és annak körülményei.
És legvégül marad az összes többi, akik akárhogy is éreznek irántuk, nem merik, vagy tabuként értelmezik ezt a kérdést, sőt még belegondolni is vétek - gondolják.
lac1: szerintem ha megneznenk, hany zsido es hany nem zsido ember csinalt vmit magyarorszagon, amiert utalni lehet, az utobbibol lenne tobb, mar csak statisztikai alapon is. erdekes modon ezeket az eseteket senki se tartja szamon ugy, h "na, ilyenek ezek a nem zsidok".
Shenpen,
Aki kritizálja a nácikat ill. a hőbörgőket nem feltétlenül a zsidókat pátyolgatja. Egyszerűen nem jó érzés ilyen emberekkel együtt (egy városban) élni, és van olyan vélekedés miszerint meggyőzhetőek. Talán ki lehet nyitni a szemüket. Ha egy ember a közös térben folyamatosan fingik, annak elmagyarázható, hogy a többieknek az nem jó.
Én politikától függetlenül szerettem a P.Mobilt. Még akkor is, amikor Vikidál "Besúgó" Gyula volt az énekes.

De nem tudom, ez a Bencsik rokona-e a gitárosnak.
Nehogy egyszer nekem kelljen a blogomban így nyilatkoznom Tóta W.-ről...
:)
Az Árpádsáv a címer része. Felesküszik elötte a miniszterelnök, de használja a NBH is a logojában.
Az Árpádsávos zászló 7 sávos (néha 8, mint a címerpajzson). Míg a nyilas zászló 9 sávos, a közepén rombusz alakú mezőben nyilaskereszttel. A nyilaszászló eredendően ezüst és piros színkombinációból áll, míg az Árpádsáv piros fehér.
Nyilasok, fasiszták: Eredendően 1919-es szociáldemokraták hívták életre a mozgalmat. Mint tudjuk, Hitler is szociáldemokrata volt, a Bajor Tanácsköztársaság hőse, pártbizalmi. Ernst Rőmh pedig résztvett a leverésében. A zsidó Kurt Eisner volt egyébbként, a bajor tanácsköztársaság elnöke.
Hitler mostohapja zsidó volt, akit édesanyjával és a család zsidó orvosával együtt kimenekített Ausztriából, az Ansluss idején.
A náci fajelmélet megalkotója Arthur Rosenberg volt...
Adolf Hitler szeretője, majd felesége Éva Braun volt, akinek apja szintén belépett a náci pártba, sőt lányai, mind SS tisztekhez mentek feleségül. (A konzervatív zsidó Braun család nem jó szemmel nézte, hogy Hitler nem veszi el a lányukat, de egy idő után beletörödtek az állapotba, Hitler bőkezüsége okán.)
A nyilasok közül sokan később kommunisták lettek, és sok korábbi kommunista és szociáldemokrata vált nyilassá.
Péntek István szobrászművész 1933-ban a világforradalmat hirdette, és 19 vádlott-társából 18 volt "izraelita", három évvel később pedig a nyilaspárt ideológiai vezetője, 1944 október 15 után a Nemzetvezető Világnézeti Irodájának vezetője lett. Málnási Ödön a Csillagbörtönben becsületszavát adta Rákosi Mátyásnak, hogy "megmarad szocialistának", míg később nyilas főszéktartó lehetett.
A rendőrség jelentései kiemelték, hogy a nyilasok "mozgalma iránt általunk ismert szélsőbaloldali egyének is érdeklődést kezdenek tanúsítani, nyilván abból a célból, hogy abba beékelődve, a különben is - főleg a tőkeképződés kérdésében - marxi állásponton álló pártot lassanként balra tolják".
Vágó Pál 1944. május 26-án a Hűség Házában elmondott beszéde, a Sztójay-kormány hatalomátvétele után: "A nemzetközi zsidóság és a magyar feudalizmus társulásából megalakult szegedi politikai kft.-ből kivált a zsidó cégtárs, de a cég folytatja munkáját, ott ahol ma abbahagyta"
A történelem, nem fekete és fehér, talán jó lenne megismerkedni a tényekkel és árnyalni az embernek a világképét...
Nem kotockodeskepp, csak a tortenelmi huseg kedveert: 1988 nem pre-windows es nagyon nem pre-IBM (meg csan nem is pre-IBM-PC).
koc, nehogy véletlenül adatokat is mondj, ha már "kotockocc"!!!
Tóta W. Árpád · www.worluk.hu/ 2006.11.30. 12:11:34
Pascal: [...] Nem kellene kiegyezni most?"
"Eben a hozzászólásodban az a vicces, hogy szűk hatvanvalahány ével ezelőtt is voltak ilyen hangok. Ez volt az "appeasement" politikája, ez vezetett pl a müncheni egyezményhez: egyezzünk ki Hitlerrel, hátha akkor lenyugszik."



Azért az "appeasement" felemlegetése nagyon kétélű dolog. Egyrészről valóban óriási hiba volt AKKOR, másrészről ma már bármilyen konfliktushelyzetben vádolni lehet a konszenzust keresőket, hogy ők "appeaser"-ek, ami nem túl jó dolog.
Gondoljunk csak arra, hogy a neocon-ok az USA minden vélt vagy valós ellenségét Hitlerhez hasonlították/hasonlítják, Brezsnyevtől Szaddamon át Hugo Chavez-ig. És mint látjuk, a párhuzam Hitlerrel elég hatásos ahhoz, hogy a neocon álláspontot elfogadja a közvélemény.
Ne érts félre, én nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek. Azt sem gondolom, hogy a neocon-ok vmi titkos társaság, aki átvette az irányítást Amerika külpolitikája felett. Egy dolgot állítok: Hogy a neocon külpolitika HIBÁS (nem gonosz, hanem hibás). És ennek a külpolitikának fontos jellemzője a Hitler-mumus alkalmazása.

P.S.: Kiegyezés ide vagy oda, a Közel-Keleten SZVSZ soha nem lesz béke. A legtöbb amiben a világ reménykedhet, az a fegyverszünet. És az azért nem azonos a békével.
Huba

Pedig igaza van kocnak.

A pre-IBM az valamikor a XIX század elején lett volna jogos. Annak a csávónak a cége amúgy, aki az első lyukkártyás népszámlálást elkövette, most nem jut eszembe a neve.

A pre-pc meg 1978 előtt, akkor jelent meg vele az IBM

A re-Winfo$ időszak meg csak 1985 előtt lett volna lehetséges, akkor jött ki az 1.0-ás verzió, valami tizenvalahány 5,25"-oas floppyn. 1987-ben már a dögös 2.0-ás verziót lehetett nyüstölni.
En 81-re datalnam az elso IBM PC-t, de egyebkent egyetertek.
oldeye 2006.12.01. 03:47:51
Az Árpád-sávos zászló "hétszer vágott", ami azt jelenti: 8 sávos.
A heraldikában olyan szín, hogy fehér, nincs. Ezüst van. Az Árpád-sávos zászlóban is (akkor is, ha nekünk, hétköznapi embereknek az fehér).
Az IBM PC (hivatalos nevén IBM 5150) 1981. augusztus 12-én került a piacra.
A Windows 1.0 pedig 1985 novemberében, és nem tizenakárhány, hanem 7 vagy 8 (már nem emlékszem) floppyn, és így is marha nagy volt a céges gépbe utólag beépített és irtózatosan drága 10 MB-os merevlemezre.
dr. Veér Farkas A wikipédián és a "Magyar Történelmi Zászlósor a Hazatérés Református Templomban", vannak zászlók, meglehet nézni akit érdekel a különbség az Árpádok zászlója és a Hungaristák jelképe között. Csak neked, mert írni nem írtál semmit a felvetésre. Egy piros sávval és a logoval "hosszabb" a hungaristák zászlaja.
Igen, a hivatalos PC 1981 augusztus 11-én (fülinapom az es) jött ki. A 8086 198-as, de ez már más tészta.

Lényeg a lényeg, 1988 már sehol sem preizé.
"Lényeg a lényeg, 1988 már sehol sem preizé."

Jaj már. Persze, hogy létezett pc meg win - de vajon mikortól lehetett rajta képeket photoshoppolni??
És vajon egy magyarországi kiadó mikor kezdett ilyet használni?

Én ugyan nem vagyok magyarországi kiadó, csak egy szimpla juzer, de még 1994 táján is csuda volt, hogy le tudtunk szedni a netről - nem a webről, mert az még nem nagyon volt,* hanem valamilyen newsgroupból, valami nagyfelbontású fotót, amit DOSban uudecode-oltunk, aztán egy DOSos képnézegetővel megnéztünk...

*Mielőtt beleköt valaki: természetesen volt már net, de örültünk ha szöveges információkat találtunk rajta...
belekotyognék:

Ami bencsik könyvét illeti, abból a sztoriból, amit TWA leírt, egyértelmű, hogy Orson Scott Card Végjátékának koppintásáról van szó.

A leglényegesebb különbség a két mű között - noha bencsikét passzoltam, mivel lövésem se volt róla, hogy valaha is írt értelmes dolgokról -, hogy Card megírta a végjáték második részét, amelynek ígéretével lezárta a végjátékot.

Anno sikerült letöltenem vhonnan a második részt, kicsit kusza, de mindenképpen megéri elolvasni.

ennyi lettem volna.
nos, néha én is olvasok olyat egy bizonyos szerzőtől, hogy kedvem lenne a hajammal takarítani fényesre a cipőjét, majd másnap olvasok tőle olyan korlátoltat amit mintha az érett kádári "képes gyermekenciklopédia" kiadvány ctrl-c ctrl-v je volna.

az indexen írogat amúgy, meg van ez a blogja is...
én beirom w. gibsont és u. k. le guint...maradva a könyveknél :)
Volt egy beírás, hogy pre-Photoshop, és egy másik, hogy pre-PC.

Az egyik igaz, a másik lófaszt.
De lehet összemosni nyugodtan.

Mert mi az, hogy 1910 nem pre-autó időszak, he? Oké, volt autó, de baszkikám: 12 szelep???
Sötétség balkeze rulez, Gibson mestert meg ne cizelláljuk.

És igen, a Helliconia az rettenet elcseszett magyar kiadású, az egy kötet a négyből, de az is hogy.
Árpád, baszki, neked köszönhetően a héten megint vevő voltam a sumerológiai közlönyre, sa garantált vizuális élményt nyújtó DVTV-re. Pedig már frankóra tiszta voltam.
Kiderült, hogy a Bencsik olvasója a blogodnak, s nyilván mélyen érintette, hogy szóba hoztad, mert Árpi, ne vedd sértésnek, tehetségesnek nevezett. Igaz, rögtön ezt követően le is pondrózott, de izibe. Jobboldalon ezen a héten te vagy az a médiageci, aki adventkor Istent baszogatja. Ejnye, ejnye...
Én is sokat kerestem a regény folytatását. Egy kis kiegészítés:
a gyerekek nem veszítenek, hanem győznek, megverik a támadó hadsereget (azt hiszem egy jótékony nép ad a Földnek űrhajókat). A gyerekek jó része meghal, de az egész támadó flotta megsemmisül vagy megfutamodik. A vereség hírére a gonoszok valami szuperfegyver bevetéséről határoznak, ami csak a csata után egy évvel ér csak ide, de biztosan eltörli a bolygót (talán szupernovát csinál a napból..).
Erre az űrhajókat adó földönkívüliek újabb, hatalmas csöveket adnak az embereknek, amelyekben új bolygót kereshetnek. Pár millióan azonban a Földön maradva nézik végig az űrhajók felemelkedését és azt hiszem ezzel ér véget az első rész...

Kár, hogy Bencsik egy ilyen köcsög lett, ahogy Csurka is jobb lett volna drámaíróként.
Ez a könyv egy nagy élmény volt nekem is...

1977 és 1981 között Kaposváron éltem. A Somogyi Néplapnál a mezőgazdasági rovatban voltam újságiró, ami született pestinek nem volt egy nagy élmény, de szerelmes voltam, a hölgy, aki később a feleségem lett, a Kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, ezért mentem utána. Egy délután a lakótelep földszintjén egy kis játékteremben rábukkantam egy Space Defender nevű automatára. Egyszerű szerkezet volt. Szemből jöttek az ellenséges űrhajók, a képernyő olyan hatást keltett, mintha ablak lett volna. Volt egy botkormány és két gomb. Az egyikkel a géppuskát lehetett működésbe hozni, a másikkal korlátozott számú torpedót lehetett kilőni. A torpedó a legnagyobb csillaghajókat is elpusztította, de viszonylag lassan ment előre, igy érezni kellett a tempót. Ilyenkor háromszög alakban két fénysugár húzódott előre a képmezőben. Ha jól céloztam, éppen akkor értek össze, amikor a lőtávba ért az ellenséges űrhajó... Nagyon sok délután tértem be oda, hazafelé egy kis lövöldözésre. Néha várnom kellett, amikor egy egy környékbeli srác elfoglalta a defendert. Azt hittem, néhány hónap után már jó vagyok, de kiderült, hogy a srácoknak a nyomukba sem érek. Hihetetlen, milyen ritmusérzékkel és könnyedséggel tudtak harcolni. Ebből született az alapötlet.
A könyvet ezek szerint jó tíz évig irtam, sokszor hagytam abba, mert a napilapos újságirás mellett ez néha nehezen ment. Nem terveztem, hogy könyv lesz belőle, a magam szórakoztatására irtam. Sok kanyar után kerültem a Népszavához, akkor már elég nehezen volt elviselhető a valóság, a rothadó kádárizmus. Dolgoztam, hogy fenntartsam a családomat, este pedig vagy a Metropolban ültünk a barátaimmal és újra és újra a magunk reménytelenségéről vitatkoztunk, és ittunk - ebből később egy hangjáték született A hajó cimmel, bemutatta a Rádió (akkor még csak ez volt, a Rádió) -, vagy pedig otthon irtam a magam álomvilágát. Mesejétékokat irtam a Rádió gyerekosztálya megrendelésére, ezeket szerencsére be is mutatták, és közben lassan kezdtem a Világ-Regatta végére érni. Az IPV kiadóhoz azért vittem a kéziratot, mert a legendás sci-fi kiadónak sajnos nem kellett, pedig ott szerettem volna, hiszen a Galaktikán nőttem fel én is. A könyv állítólag hamar elfogyott. Visszajelzést soha nem kaptam. Nem tudtam, kik olvasták, s akik olvasták, mit gondolnak róla. Igaz, nem is tudtak volna jelentkezni, mert a könyvből nem derül ki a szerző igazi neve. Azért akartam igy, hogy ne keveredjen össze az újságiró-iparos dolga a meseíróéval. Eddig nem is keveredett.
A második rész egy űrodüsszeia lett volna. Ebben a részben szerettem volna földeríteni a titokzatos Kékek világát is, ami sejtésem szerint egy magasabb rendű dimenzió volna... Mivel műszaki főiskolát végeztem, rendkívüli mértékben foglalkoztatott a végesség és végtelenség összeegyeztethetetlensége. Arról van szó, hogy egy dolog entitása nem változhat meg a dolog méretétől függően. Egy darab vas akkor is vas kell legyen, ha nagyon kicsi, és akkor is, ha nagyon nagy. Egy párhuzamos sínpár két szála a végtelenben sem találkozik azon oknál fogva, hogy a sínpár entitása megváltoztathatatlan. Vagyis a párhuzamosok, ellentétben a középiskolai fizikatanárok galád állításával, soha sehol, még a végtelenben sem találkoznak. Ha például a világ körülöttünk és bennünk véges - márpedig mi határozottan annak tapasztaljuk -, akkor szükségszerűen az a legtávolabbi csillagködön túl is. De akkor mi van a világ végén túl? Nem akarnám ezzel untatni a bátor levelezőpartnereket, csak jelezni szeretném, hogy a csövi civilizációk számára egy sereg ilyen megoldandó feladatot tűztem ki, mellesleg folymatosan üldözte volna őket a KEEC, és még lett volna egy csomó más kaland...
A harmadik rész a végesség-végtelenség probléma mondjuk így költői feloldása lett volna egy párhuzamos világ-szerű hazatalálással, azaz a gigantikus csillagtúra résztvevői a Kékek jóvoltából végül egy másik világban - ami a mostani természetesen - találnak rá az itt szerencsére ép és egészséges Földre. A vándorok texhnikai tudása időközben hatalmasra nőtt, ezért hazájukat, a csöveket, el tudják rejteni a földiek elől. Elhatározzák, hogy évszázadokon keresztül, óvatosan lopakodnak le a bolygóra... Ők lesznek az istenek, az isteni hősök, a nagy innovátorok, magyarán szólva, visszaszivárognak a lakott őshazába, ami végső soron az övék is, de mégsem... ők tehát az ufonauták egy nagyon szelid változatát képezték volna...
Ez azonban csak munkahipotézis, a könyv, ha egyszer hozzájutok és megirom, egészen bizonyosan másmilyen lesz, hiszen az elsőről sem sejtettem, végül hova lukadok ki.
Mindezt most azok kedvéért irtam le, akik szeretettel emlékeztek meg a könyvről. Kérem, bocsássák meg, hogy nem volt módom folytatni. Igenis terveztem a folytatást - ma sem mondtam le róla -, és volt elképzelésem arról.
Nem nehéz kitalálni, miért nem folytatódott a könyv. 1988-ban jelent meg. Egy évre rá beköszöntött a történelem. Én addig egy nem túl észrevehető újságiró voltam, a munkámat elvégeztem és rohantam haza irni, az igazit. De jöttek a nagy pillanatok. A Népszabadságnál ért az első hullám, néhányan kezdeményeztük, hogy a lap hozza le az 1956-os első szám címlapját, amiben még Kádár üdvözli a szabadságharcot. Lehoztuk, én irtam a fakszimile oldal alá a szöveget. Lehoztuk Marton György, ciszter pap nagybátyám 56-os menekülési naplóját is. Nem hitt a fülének, amikor felhivtam Amerikában, hogy engedélyezze a szöveg közzétetételét a Népszabadságban. Nem voltam párttag, sem kommunista, a Munkásőr című lapban még véletlenül sem publikáltam, szerintem valakivel összekevernek, mégis valami különös empátiával együtt éreztem abban a varázslatos eufóriában a reformerekkel, a belülről újítani akarókkal, hiszen sok barátom volt közöttük, de a varázs gyorsan elillant, a rovatunkat szétrobbantották, s néhány hónap múlva felfelé buktatott rovatvezetőmet követve az Esti Hírlaphoz szerződtem. Nem sokkal később ott voltam Hegyeshalomnál, amikor éjfélkor kinyilt a keletnémetek előtt a határ... Aztán jött a Pesti Hírlap, majd a taxis blokád, amikor mindenkinek váláasztania kellett, hogy a barikád melyik oldalára áll. Mert barikád volt. Választottam. Van, aki becsül, van, akinek folyik a nyála az útálattól. Ezzel nincs semmi baj, mert én is hasonlóképpen gondolkodom róluk.
Ami ide tartozik, hogy a nagy történelmi változás, amiről mellesleg egyre jobban kiderülni látszik, hogy sem nem politikai, sem nem gazdasági, sem nem ideológiai, hanem legalább annyira paradigmális mint a hetvenes évek elején a mikroelektronika forradalma volt, szóval ez a változás elnémította a múzsát. Szinte mindenkiben. Nincs költészet, nincs próza, nincs művészet sok egyéb mellett. S ami van, az kétségbeesett erőfeszítés, valaminek, ami elillant, a megtartásáért. Sci-fi sincs. Néha felcsillan egy csillag, mint a Gyűrűk Ura, de ezekről is kiderül, hogy évtizedekkel korábbi műremekek, csak most ragyogtak fel.
Nem tudom, mi lesz a folytatás, lesz-e folytatás. Persze jó lenne.
A könyvet nem tartottam különösen nagy értéknek. Ez volt az első próbálkozásom. Miután megjelent, bemutatták a mozik azt a filmet, amelynek a sztorija kisértetiesen hasonlit az enyémre. Akkor emlékszem, megijedtem, mert arra gondoltam, hogy ha véletlenül a kiadó mondjuk fél évet késlekedik, a plágium vádját soha senki nem mossa le rólam. Mellesleg az alapötlet nem túl szokatlan. Bárki, aki elmegy egy játékterembe, ahol mindenféle szimulátorokon - autókon, motorokon, egyebeken - bravúrosan száguldoznak a srácok, maga is eljuthat a következtetéshez: mi volna ha...
Köszönöm Tóta W. Árpádnak, hogy megemlékezett a könyvről.
További szozzászólást nem tervezek, őszintén szólva, nem okoz örömet egyik-másik névtelen hős szurkálódását olvasni.
További sikereket és boldog új évet kivánok mindenkinek.
Bencsik András
Bencsik úr, köszönjük a jelentkezést, aztán ha nyugdíjba megy a barikádról, feltétlen folytassa. Arra is jó lehet a scifi, hogy a barikádharcokat megmutassa űrhajótávlatból vagy meseként. Lem ebben is ügyes volt.

Még mindig él bennem az inkorrektség érzése, amikor rájöttem, hogy nem az első könyvnek lett vége, hanem az egésznek. Muszáj lesz folytatni. Na, buék.
A csapatunkból néhány embernek ez a könyv alapvetően befolyásolta az életét.
Amelyik játékunkat most háziprojektként viszem, az is hasonlít az KEEC támadására.
Talán örök téma ez.. :)

A fenti hozzászólásokból kiderül, hogy talán jobb is hogy a sci-fi-n kívüli irásait nem ismerem Andrásnak. Nem azért mert esetleg nem értenék egyet vele, hanem azért, mert a politika mindig mindent tönkretesz.

Tessék továbbírni A KÖNYVET, lécci, lécci, lécci! :)
No, de jó, most akadtam csak rá erre a linkre :)

Ugyan Bencsik András egyéb írásaihoz nem tudok hozzászólni (merthogy nem ismerem őket, és ha politika, akkor annyra nem is vágyom rá, bevallom, olyan 18-20 éves lehettem, amikor utoljára komolyan érdekelt a politika...), de egy biztos:

Ez a könyv örök nagy kedvencem :)))) És én is nagyon sokáig vártam a folytatásra, és Bencsik András, léccci-lécccci, írd meg, ha egy mód van rá :) Egy vevő biztos lesz rá, ha napokig nem eszek miatta, akkor is :)

No igen, én is rájöttem anno, hogy magyar az írója, de ezt én sose bántam, noha jobb szeretem az olyan könyveket, ahonnan ez egyértelműen kiderül (már úgy értem, valódi név is), nade tudom, ez rontja a megvételi arányt..

Koppintás: én bizony nem éreztem annak.. illetve, ha valaminek a koppintása lehetne, bár nem gondolom annak, akkor az az Utolsó csillagharcos, és véletlenül se a Végjáték (aminek ugyan nem egy, hanem jópár folytatása van, nem is rossz némelyik, bár szvsz a legelső a legjobb, és akár befejezettnek is tekinthetjük, de teljesen más műfaj, szerintem, nem is összehasonlítható, és a sztori is csak felületes hasonlóságokat mutat).
Ellenben, már csak azért se gondoltam koppintásnak, mert bár biztos csúnyán hangzik, de szerintem az Utolsó csillagharcos khm. szóval szilárdabb végterméket se ér a Nagy Világ-regatta mellett. Az számomra az 1x, max 2x elolvasható könyvek közé tartozik, a végén ásítozva jó nagyokat, és bólogatva, h. jójó, ne húzzuk már (pedig igazán nem egy hosszú könyv). A Bencsik Andrásé meg - kb 50x olvastam, kb 49x bőgtem magam szét rajta (sokszor, ha csak kivagyok, és sírni akarok, de nem megy, akkor is előveszem), érdekes, izgalmas, akárhanyadszorra is várom, h. mi jön, és mindannyiszor drukkolok, hogy másként legyen, és alig várom a folytatást - jó sok éve már :D

Na jó, aláírom, nem igazán extra-részletesen-logikusan-realistán kidolgozott világ, nem merül fel bennem, hogy ha holnap felébredek, akár ez is kialakulhatna (mint az itt említettek közül pl. a Végjáték esetén), ellenben az emberi érzelmek-reakciók-jellemek reálisak, jól elképzelhetők, még ha talán nem is nagyon sok rétegűek általában (bár több helyen ez se igaz), humoros, és mégis komoly témákat feszeget, de mindezt könnyen érthető, és igen hatásos formában. Amivel sokkal többet ér el, mint jónéhány "komoly" irodalom (na ezért sokan a fejemet vennék, biztos :D), amiket még végigolvasni is nehéz (noha nem mondhatni, h. nem olvasnék sokat :D), hát még megkedvelni.

Na. És nagyjából biztos vagyok benne, hogy B.A. ennek a felét se szándékosan tette bele, csak így alakult :D De ez egyáltalán nem baj, sőt :D

Úgyhogy várom a folytatást, de nagyon! Remélem, megérem :)
Na, most nem tudtuk meg, rokona-e Bencsik Samunak?.