A válságnak győztesei is vannak, és ezek között sokan olyanok, akik további áldozatokat szednek. Az elkeseredett, kétségbeesett embert el lehet csábítani könnyű álommal, és ezt nemcsak a kuruzslók, a fasiszták meg a kommunisták használják ki, hanem lehet, hogy éppen a szomszéd. Vagy a régi osztálytárs, leépült haver. Mindenki gyanús. Nem tehetnek róla, a vírus mondja nekik, hogy menjenek emberek közé, és fertőzzenek. Egyszer csak csörög a telefon, hogyvagy, fussunk össze, és már mondja is, hogy kedden fél öt és öt között van még egy hely, nagy üzletről van szó, de a többit majd élőben.
Az elszegényedés, a válság a piramisjátékok szezonja. Magyarországon tilos a sima, pucér pilótajáték, tehát az, hogy te adsz nekem pénzt, amit majd egyszer kamatostul kapsz vissza, és a kamatot az új belépők befizetéseiből fizetjük. Itt szabad szemmel is látható, hogy amint a beléptethető madarak elfogynak, a visszafizetés lehetetlenné válik, és a csúcson kívül mindenki bukik. A csúcson ülők számíthatnak a rendőrség figyelmére, ezért ma már csak kisebb, lokális befektetési piramisok alakulnak ki, a felszín alatt, ahol a másik private banking szolgáltatás az uzsora.
Legálisan szervezhető viszont az expanzív rendszer, ha ezt a nyers modellt némileg feldíszítik. Ha a beszervezettek között a pénz mellett valamilyen árucikk is gazdát cserél, akkor az már kereskedelemnek minősül, és mehet. A tiltott piramisjátékot definiáló törvény lehetővé teszi, hogy ugyanebben az új belépőkre, állandó terjeszkedésre alapuló rendszerben kozmetikumot vagy mosogatószert áruljanak, és elnevezzék azt Multi-Level Marketingnek. A mai sláger a diszkontkártyákkal való csencselés, ahol azért jár pénz, ha az ember beszervezi az anyósát vagy barátját, és az vesz valamit az Auchanban. Meg azok után is, akiket ők szerveznek be. A felkínált áru, amiért érdemes aláírni, az egy-két százalék engedmény, amit a kártyatulajdonos a shoppingolásából visszakap. A megspórolt pénznek könnyen a fenekére verhet, ha visszafelé gyorsulgat egy kicsit az autópályán.
A közvetlen károkozás veszélye itt nem áll fenn, ha bedől a rendszer, akkor se a százezres vagy milliós befektetése úszott el, csak az egyszázalékos engedmény a hipermarketben; vegyiáru-ügynököknél esetleg az indulókészlet.
Igen ám, de az egyszázalékos kedvezmény, az lószar, mama. Amikor nincs munka, és elveszik a családi pótlékot, akkor attól nem vagyunk kijjebb, hogy visszakapunk száz forintot tízezerből, mert nincs tízezrünk se. Meg rúzst se tud eladni az ember annyit az ismerőseinek, hogy abból megéljen, főleg azért, mert jellemzően hasonló sorsúak az ismerősei is, és különben is megutálták már kissé az állandó agitáció miatt.
Ezek a rendszerek az igazi gazdagodást, a luxusprofitot nem a látszattevékenységért, hanem a hálózat bővítéséért helyezik kilátásba, nem azért bolondulnak beléjük ezrek, amit a PSZÁF valós profilként elismer. Hanem mert remélik, hogy ha beszerveznek tíz embert, és azok további százat, akkor kisvártatva elmehetnek végre nyugdíjba, és az alattuk állók után kapják a tizenhuszadik havit is, amíg világ a világ.
Sajnálattal értesítjük
Igen tetszetős ajánlat ez az elbocsátottaknak. Minden klappol. Egyrészt rossz nekik, mert nincs munkájuk, másrészt itt mindig van felvétel, nincs létszámstop, sőt. Aztán meg rá is érnek, full time szervezhetik a hálózatot, és még kellemes is lesz leülni a régi ismerősökkel egy kávéra. (Idővel majd csak a Mekiben, ahogy kiderül, nem is olyan egyszerű a palifogás, a sok eredménytelen kávézás csak viszi a pénzt.) Továbbá itt rugalmas a munkaidő, ami főleg akkor előny, ha az áldozat már kissé hozzászokott az otthoni élethez, és nem fűlik a foga a hajnali munkakezdéshez. Nosza, hát akkor MLM-toborzó lesz! Az sem mellékes, hogy ezután, ha a család baszkurálja, miért nem vállal munkát, akkor mondhatja: ő igenis dolgozik, van munkája, határ a csillagos ég, hamarosan gazdag lesz.
A pszichológiája tök azonos a pókerével. Magyar (és nem magyar) fiatalok ülnek naphosszat a gép előtt pókerezve, és hiába noszogatja őket anyu, hogy nézzenek rendes munka után. Tudják, hogy az kényelmetlenebb lenne, piszkos, fárasztó és alacsony presztízsű, viszont van a kezükben adu, legalább magukat, legalább a veszekedés idejére meg tudják győzni, hogy igenis pénzt keresnek. Hiszen vannak srácok, akik dollármilliókat kaszáltak, benne voltak az újságban. Csak még egy, még két hónapig, egy-két évecskére szíveskedjen anyu telerakni a hűtőt, amíg a kisfia kidolgozza a stratégiát, és aztán ömleni fog a pénz.
Csakhogy míg a póker főleg a mihaszna kölykök időhúzása, addig az MLM az utolsó tartalékukat kuporgató, amúgy is szarban lévő családok kuruzslója. A mosogatószerek eladása önmagában csekélyke, minimálbér alatti jövedelmet hoz, a bevásárlókártya meg értelemszerűen viszi a pénzt. A tisztes bevétel viszont nyilvánvalóan elérhetetlen a legtöbb lelkes apostolnak, mivel a fák nem nőnek az égig. Arra jó viszont, hogy elpocsékoljon az ember egy pár hónapot, és megmaradt kapcsolati tőkéjét felélje.
Értem, hogy ezeket nem lehet betiltani. A hülyeség állampolgári jog: ha valaki elhiszi, hogy abból termel a vállalat hasznot, hogy a tagjai bevásárolnak az Auchanban, akkor végül is megérdemli. Bizonyára mindenki más hülye, aki acélt termel vagy autót gyárt, holott pusztán vásárlásból is meg lehet gazdagodni. Csak hozzájuk még nem jutott el az örömhír. Ha majd eljut, akkor viszont nem lesz mit vásárolni.
De vannak még, akik megmenthetők. Kicsit, ideiglenesen megborultak, megszomorítottak, a fennmaradásért küzdő szegények, és a lecsúszással harcolók, akik érthetően kapaszkodnak bárkibe, aki a fehér gallér megtartását vagy megszerzését ígéri. Legyengült immunrendszerük megnyitotta az utat a vírusnak, és most próbálják továbbadni. Félszegen, bénán és többnyire sikertelenül. Nehéz lesz nem lecsapni a telefont, nem elhajtani őket azonnal. Hanem elfogadni a meghívásukat, és minden meggyőzőerőnket és rajztudásunkat összeszedve elmagyarázni nekik, hogy addig szálljanak ki, amíg nem megy rá az utolsó gatyájuk, keressenek tisztességes munkát, és szarból légvárat ne építsenek. Bizonyára a sikeres vállalkozót adják majd elő, de ne dőljünk be nekik, és diszkréten fizessük ki a kávéjukat. Ennyit megtehetünk egy régi haverért.
Az utolsó 100 komment: