A Pentagon új térképe
Azt javasolja egy neves amerikai katonai szakértő, hogy az elkúrt, rossz útra tévedt vidékekre ne csak tankokat és bombázókat küldjenek, hanem kövesse a hadsereget egy hasonló méretű civilizátor-kontingens, amely közigazgatást, költségvetést, adórendszert és szociálpolitikát épít a megszállt országban. Ezt az erőt úgy hívnák, hogy Sysadmin. Nem lőnének és bombáznának, hanem felhúznának egy működő, fenntartható rendszert, és aztán idővel, fokozatosan átadnák azt a helyieknek.
Logikus, és nem is új ötlet. Mikor Magyarország a szovjet blokkba felvételt nyert, a Vörös Hadsereg hozott magával jól kiképzett, magyar származású szakembereket, akiknek az volt a feladatuk, hogy itt egy standard szatelitállamot hozzanak létre, az előző modellel gyökeresen szakítva. Őket úgy hívták, hogy kommunisták, közelebbről moszkoviták. Tudták, látták, hogyan kell népköztársaságot csinálni. Soraikból nemcsak szarnokok, de hősök is kikerültek. Fennállva buzgón emlékezzünk ezért a legjobb fej moszkovitára, Nagy Imrére.
Amikor azonban Magyarország a „nyugati világ”, közelebbről Európai Unió nevű blokkba nyert felvételt, akkor az békésen történt. Nem szabadított fel minket a NATO, nem amerikai tank rombolta le a Lenin-szobrokat és a szovjet hősi emlékművet. (Ennek jeléül utóbbi ma is áll.) És nem jöttek a nyugati páncélosokon kiképzett demokraták, hogy az átmenetet szaktudásukkal levezényeljék. Nem mintha nem lehetne azt megtanulni, de ha közben kell utánaolvasni, kapkodósabb lesz a munka, mint ott, ahol az elit Tocqueville-lel a szájában születik, a polgárság demokráciát és pénzügyeket tanul az iskolában, a melós meg tudja, hogy saját magáért dolgozik.
Irgumburgum
A nyugat, illetve a mentális épségünkért közvetlenül felelős unió nehézkesen, áttételes eszközökkel tud csak nevelni; a rossz, a fenntarthatatlan, összeomlással fenyegető pályáról letéríteni a tagállamokat. Számszerű kritériumokat, pontozásos gyakorlatokat állíthat össze, aztán mindenki úgy teljesíti, ahogy saját eszéből telik. Ha meg nem, akkor irgumburgum. Illetve összeül az irgumburgumügyi bizottság Brüsszelben, és napirendre tűzi.
Akadhat olyan ország, az osztály bénája, aki szipogva bevallja, hogy ő ezt az egyenletet nem tudja megoldani, hogy ő ehhez buta és ügyetlen, és jaj, mindenki bántja, meg a spekulánsok is verik őtet a szünetben. Közben persze tudja mindenki, hát igen-igen, kiadást kellene csökkenteni, de hogy konkrétan kiosszuk, hogy honnan hány száz milliárdot veszünk el, pont az nem megy. Ahhoz már gyávák vagyunk. El sem merjük képzelni, hogy a status quóhoz hozzányúljunk.
Aki ezzel kampányol, nem nyerhet. Aki nem ezzel kampányol, és megpróbálja, az takarodjon.
Ebben nem mellékes, hogy az elit egyik fele nem Tocqueville-lel, hanem pont hogy Marxszal a szájában született. A szovjet Sysadmin átadta a tudást, ők pedig megőrizték generációkon át. Csak közben elszállt felette az idő. A módszerek nem használhatók (pedig mennyivel egyszerűbb lenne úgy!), az ideológiából pedig alig maradt több, mint az alanyi-anyagi jogok mítosza. Elég ránézni arra a zavarodott bullshitre, amit Hiller exelnök és pedigrés moszkovita csapata összehozott, mint az MSZP „ideológiai programját”.
Az elit másik fele mentes a szövetekbe ivódott ultravörös sugárzástól, de ők sem használható tradíciókba születtek bele. Igyekeztek, persze, kitanulni a csínját-bínját. Csakhogy az utóbbi fél évtizedben a legtöbbet pont a posztkommunistáktól tanulták.
Felkel és jár
Sysadmin-hadtest még nincsen, de a világ boldogabbik fele azért elég konkrétan fel tudja adni a leckét. Háromszázmilliárd kiadáscsökentés, és megúszhatjátok az államcsődöt. Ebből ért az ellustult, elgyávult posztkommunista is. Amit hat, de inkább tizennyolc évig nem volt hajlandó észrevenni, végiggondolni se, azt most simán meglépi. Beismeri, hogy egy év tizenkét hónapból áll; december után január jön, nincs köztük egy olyan különleges bérhónap, Aratás hava, amikor csak egyet kell aludni, de kapunk egy havi fizetést. Na jó, kivéve a nyugdíjat, Nyugdíj hava azért nyolcvanezerig megmarad. De mégis, a népszavazástól lebénult Gyurcsány az IMF kedvéért megtette, sőt lenyomta a frakció torkán azt, ami korábban szentségtörésnek számított.
Ért ez az IMF a magyar szocialisták nyelvén, nem először derül ki. Orbán Viktor nyelvén nem ért, ezért ő továbbra is annyit bír büfizni, hogy ne az emberekkel fizettessék meg, hanem inkább az üregi nyulakkal. Reméljük, hamar előkerül valami globális szerv, aki őt is meg tudja nyugtatni. Csak van az ilyen sérülteknek valami nemzetközi segélyszervezetük.
Olyan nagyon azért ne örüljünk. Még ha mind egyetértünk is abban, hogy egy év tizenkét hónapból áll, akkor is előttünk még a java. Ettől még ugyanúgy kétmillióan tartanak el nyolcat, csak legalább már nem kell hozzá annyi hitel. Ennél jóval mélyebben kellene – kellett volna – belenyúlni a rendszerbe, de azt sajnos nem tudja levezényelni a valutaalap, vagy az unió. Mint kiderült, mi magunk sem. Bőven elkelne ide egy Sysadmin-invázió, mert ezt a kollektív hülyeséget előbb-utóbb, kedves barátaim, az emberek fogják megfizetni.
De csak ha ezt a válsághullámot átvészeltük. Mert ha pont most, ezek után még idejönnének az amerikaiak okoskodni, az azért visszás volna.
Az utolsó 100 komment: