Talán a nagymamákhoz is eljutott a Nagy Warezrazzia híre. Megrohanták az ávósok a szerverszobákat, elhurcolták a jajveszékelő gépeket kihallgatásra. Az intézkedés nyomában, mint rendesen, ott hetvenkedett az ASVA, az Artisjus, meg a BSA. Mivel e szervezetek jobbára értelmetlenül működnek, és balfaszok képviselik őket, az idológiailag képzetlen júzer hajlamos azt hinni, hogy a warezolás valami dicső és vagány dolog.

A warez érthető fejlemény. Ha ugyanazt a zenét vagy játékot beszerezhetem ingyen, illetve egy esemesért; avagy öt-tízezerért a boltban, akkor alighanem az elsőt választom. Pláne ha tudom, hogy ezért nem eshet bajom – ahogy nem is eshet. Pedig tisztában vagyok vele, hogy egy komoly warezszerver milliókat termel havonta, és a tulajdonosa orgazdaságból gyarapodik. Ezek nem Robin Hoodok, hanem dörzsölt és gátlástalan bűnözők. Mi sem természetesebb, mint hogy a rendőrség megpróbálja megmogyorózni őket.

De az alternatíva – ma még kevés kivétellel, mert kevesen vásárol(hat)nak közvetlenül az alkotóktól – az, hogy az orgazda és a szerző helyett obskúrus szervezetek teszik mancsukat a pénzemre. A magyar jogdíjkezelés Aczél elvtárs seggéből szökkent szárba: félhülye csinovnyikok döntik el, mi mennyire kultúra, kinek mennyit adnak a jogdíjból, többek közt abból, amit az üres adathordozókért fizetünk.

Ettől még a warez lopás.

Olyanféle lopás, amit persze az egész ország nagy örömmel és természetességgel űz. Kádár János biztosan most is warezol a mennyben, vagy ahol van. Torrentet old az ég vizében.

Pac-Man beájulna

Magyarországon előbb volt jelen a warez, mint a jogtiszta szoftver: magam is rendeltem kazettákat a Spectrum Világ című újságtól. Százhúsz forint volt egy-egy kazetta – rózsaszín csekken! -, amire nyolc-tíz játékot másoltak fel a lap szerkesztőségében. Mivel a magyar jog akkor még nem is ismerte a digitális árut, tök legálisan tették ezt. Ettől függetlenül minden egyes kazettával megkárosították a program szerzőit, és azt az egy-két boltot, ahol ilyesmit árultak.

De hát ha a boltban négy-ötszáz forint volt a kukacos játék, a SpV pedig százhúszért küldött még öt másikat, akkor majd hülye lettem volna. Minden számban a belső borítón ott volt a katalógus, amiből megrendeltük a betevő lövöldözőst, Polimer kazettán.

Nem okozott lelkifurdalást, hogy ezzel az angol programozó gyerekének szájából lopjuk ki a cuclit. Egyrészt messze van, másrészt megvan azoknak úgyis mindenük, harmadrészt szegény magyarok vagyunk, aggyák nekünk olcsóbban, ahogy a gázt is. Utóbbi érv ma is eleven: azt még lenyeljük, hogy a Peugeot-nak annyi az ára, mint máshol, de a Quake-et, azt ingyen kérjük, meg a Windowst és az Officét is.

A Spectrum Világ szekere aztán a nyolcvanas évek végére kátyúba került. Főleg azért, mert kihalt a ZX Spectrum. De nemcsak ettől vált gazdaságtalanná.

Akkor még nem volt internet, így a játékújság leghasznosabb tartalma a játékokhoz adott térkép és walkthrough (kalauz) volt. De elég volt, ha egyvalaki megvette az osztályból: a többiek vidáman kifénymásolták belőle azt a pár oldalt. Az igazán odaszentelt gyerekek a klubban hozzájuthattak bármihez. A lap szerkesztői ógtak-mógtak is emiatt. Aranyos jelenség volt: az első oldalon még ott virít a kalózkatalógus, a térképek alá pedig piros mintákat nyomtak, hogy megnehezítsék a fénymásolást. (Megoldottuk indigóval.) Így keseregtek:

Különböző madarak elcsicseregték, hogy újabban a Spectrumosok már 4-5-en vesznek 1 példányt, s mindenki fénymásolja, ill. kitépi magának a megfelelő oldal(aka)t. Az előbbi jogilag tilos, az utóbbi pedig bunkóság. Itt szeretnénk megjegyezni azt is, hogy nem illik 10-20 Ft-ért a térkép-lap fénymásolatát klubokban és egyéb helyeken árulni, egyáltalán nem azért, mert bírósági pert fogunk indítani (jogilag megtehetnénk), ha valakit ezen rajtakapunk, hanem azért, mert ez is mind a SpV mielőbbi kipusztulását hivatott elősegíteni.

Mert a szellemi munkásnak is ennie kell. A Spectrum Világ szerzőinek is. Ha mindenki ingyen szerzi be az áruját, vagy orgazdáknak tejel érte, akkor mehet vissza a balettba ugrálni. Így hát egy se ment oda: meg is szűnt az iskola.

Ha mindenki letölti Bartók Eszter elefántos dalát, akkor ő nem él meg a zenéből. És elmegy menedzserasszisztensnek. És pasziánszozó titkárnőként hervad el. Hogy az Eszter iránti szeretet miképpen jusson el az ő zsebébe, azon érdemes gondolkodni. Például hogy miképpen lehetne megoldani, hogy Bartók Eszternek fizethessek úgy, hogy az ASVA meg az Artisjus tökkelvert hivatalnokai ne lássanak a pénzemből semmit. De az nem forradalom, hogy kérek mindent ingyen. Az a hisztis hülyegyerek tempója.

A warez nem szabadságharc, és nem is a jövő. A warez szükségmegoldás, döglöttló-zabálás ostrom idején. Nincs filozófiája, akárhogy is igyekszik néhány túlmozgásos idióta, hogy ráhúzzon valami kollektivista hagymázat. A szellemi tulajdon ki nem fizetésének prófétái hamis prédikátorok.