Meleg államtitkárok, szevasztok! Ott még nem tartunk, mint német szövetségesünk, ahol miniszter, kereszténydemokrata és nő a szivárványos zászlóvivő, de ez is valami. Már csak nyíltan ateista politikusunk nincsen; még Kóka János is azzal kampányolt, hogy ő mennyire vallásos – elég ijesztő elképzelni, amint imádkozik –, de talán majd egyszer előáll valaki, és bevallja, hogy ezeket a mondákat ő nem hiszi el.

Az a kérdés, hogy Szetey Gábor magától találta ezt ki, vagy van konkrét, végrehajtásra szánt terv, és előveszi végre a Gyurcsány-kormány a klasszikus, arculatképző liberális toposzokat, köztük a melegek ügyének rendezését. Úgy tűnik, van, csak sose lehet tudni, mit röfögnek erre a vén komcsik.

Látszólag veszélyes téma. Borítékolható, hogy a földbuta Semjén Zsolt vernyákolni fog, Orbán Viktor meg tercel alá. No de őket le kell szarni nyugodtan.

Akik Semjéntől és Orbántól tudják meg a saját véleményüket, azok az ő törzsszavazóik; az ő kegyeiket keresni taktikából sem érdemes. Az sem szempont, hogy akkor majd a papok kampányolni fognak – eddig se tettek másképp. De nem ez a fontos, ugye, másról szól ez a kurva szép ország. Az a lényeg, hogy ezeknek az arcoknak semmi közük az ügyhöz.

Isten és ember előtt

Kezdjük a valláserkölcsi érvvel, miszerint Istennek nem tetszik a buziság. Na és? Senki nem követeli, hogy a katolikus egyház adja össze a melegeket. Polgári házasságról beszélünk, sőt első körben csak élettársi kapcsolatról; ahhoz meg tökmindegy, hogy az egyházfiak mit olvasnak ki a báránybélből és kávézaccból. Lassan mondom: nem tartozik rájuk.

Vagy tiltsuk be a cölibátust? Hiszen az sem "normális állapot". Viszont az egyház és a papjelölt dolga, nem másé.

A következő az, hogy a magyar lakosságnak ez a dolog, mármint a homoszexualitás mechanizmusa nem szimpatikus. Na és? Nincsenek meghívva az esküvőre. Nem kell nekik melegházasságot kötni, ha nem akarnak. Én például undorodom a kagylótól, eszembe nem jutna megenni egy ilyen nyálkás micsodát, az meg végképp nem, hogy beledugjam a kukackámat. Fuj. De nem követelem, hogy azonnal tiltsák be a kagylót, és nem gyújtok fel francia éttermeket. Ő dolguk, én nem kérek belőle, pont.

Love is in the air

A magyar jobboldalnak van egy sajátos reflexe: vegyünk el jogokat másoktól; akkor is, ha azzal nem nyerünk semmit. Mert mi jobban tudjuk, mi a jó nekik. Mert mi festettünk egy skanzent magunknak, és abba nem illik. Vagy mit tudom én, miért. Csak. Öndefiníciós játék. Mi vagyunk a lovagok, akik utálják a buzikat.

A magyar baloldalnak – beleértve a liberálisokat – ezzel szemben az a reflexe, hogy tévéműsorokban és sajtóvitákban határozottan elutasítja ezt az öncélú és értelmetlen szabadságszűkítést, majd hagy mindent, ahogy van. Valójában elfogadja a jobbos érvelést: felháborodna a lakosság, és akkor fokozódik a helyzet.

Ennek így semmi értelme. A koalíciót így is, pusztán azért lebuzeránsozzák minden adandó alkalommal, mert nem tartanak negyedévente buzizós szeánszot, ahogy igaz magyarhoz illene. És ezt úgy érik el, hogy közben nem csinálnak négy évig semmit. Semmit!

A polgári házasság nem szentség. Két ember szerződése arról, hogy együtt, egymásért felelősen, egymásról gondoskodva szeretnének élni a jövőben. Az állam dolga annyi, hogy ennek a jogi hátterét és védelmét biztosítsa, és ráüsse a pecsétet a szerződésre. Az állam nem pampoghat, hogy "anyukám, ehhez az alkoholista faszhoz akarsz hozzámenni, hát eszednél vagy te?" Ha szereti, hát menjen hozzá.

Mindenki más szabadon eldöntheti, örül-e annak, hogy az a két ember szereti egymást. Ha nem örül, az az ő baja – vétójoga nincs. Mitől is lenne?

Aki pedig a magyarságért aggódik, annak ajánlok rémesebb thrillert. Nézze meg akármelyik családegyesítő mónikasót. Hamar rá fog döbbenni, nem a két apukás modell a legszörnyűbb, ami emberek közt történhet. Ha az a két apuka szereti egymást, akkor messze túlteljesítik az úgynevezett normális kapcsolatok százezreit. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. Jézus se mondana mást, ha kérdeznék.