Közismert, hogy a nácik elképesztő technológiai újításokat dolgoztak ki és részben vezettek be a világháborúban. A V-1 a cirkálórakéta, a V-2 minden nagyrakéta őse, a Me-262 pedig az első hadrendbe állított sugárhajtású harci gép volt. Az, hogy ezek a gépek működőképesnek bizonyultak, további lökést adott a kutatóknak, így a harmadik birodalom után jelentős ötletkincs maradt.

A csodafegyverkovácsok egy frakciója az Egyesült Államok bombázását akarta elérni, ugyanis roppantul idegesítette a németeket, hogy az amerikaiak Angliából püffedtre bombázhatják őket, visszacsapni meg nem tudnak. A tervek közt volt gigantikus hatmotoros nehézbombázó, tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta (!), sőt interkontinentális rakéta is. A legkülönösebb az orbitális kacsabombázó terve volt.

Ezt egy Sänger nevű úr találta ki. Először épített egy irdatlan rakétahajtóművet minden elképzelhető extrával. Eköré álmodta meg a szépséges rakétaszerű kasztnit. A gép egyetlen darab nyolctonnás bombát szállított volna - ahogy Hitlert ismerjük, szándékai szerint nukleárist. Az Ezüstmadár - mert így nevezték el - legérdekesebb jellemzője a bevetés módja lett volna. A gépet külön rakétamozdony vagy micsoda gyorsítja fel egy nyeregvasút-szerű pályán, majd már a levegőben gyújtja be a főhajtóművet. Eléget laza kilencven tonna üzemanyagot, és ezzel kijut a sztratoszférába. Ott aztán a pilóta takarékra állítja, és amikor a süllyedő bombázó nekiütközik a sűrűbb levegőrétegnek, onnan tovapattan, mint egy lapos kavics a vízen. Így elkacsázik Amerikába, ledobja a bombát, és hazavitorlázik. Hát nem lehet a retúrjegyért sok pénzt elkérni, az biztos.

A fejlesztést a Szovjetunió megtámadásakor leállították, aztán az ismert fejlemények miatt nem is indult újra. Ilyen masinát egyébként nem csinált azóta se senki; bár Sztálint érdekelte a dolog annyira, hogy megpróbálja elrabolni Sängert a háború után Párizsból. Mármint nem személyesen, hanem a ügynökeivel. Később kiderült, hogy Sänger csúnyán elszámolta magát, egy huszadik századi Ikarust tervezett. A csodagép elégett volna a visszatéréskor, de nem azért, mert túl közel megy a Naphoz, hanem mert túl gyorsan jön vissza. Szép, wagneri történet lett volna, ha meg nem előzi a Götterdämmerung.