csuhajja .. a személyeskedés "de szar vagy" és a rinyálás(miért mindig minket bántasz) valamint a kialakult szolid vallási vita mögött eltűnnie a cikk mondanivalójának.
A post első fele arról szól, hogy hiába minden kérés, követelés, szabályozás, józanész.. csak nem sikerül az egyházat a politikától elválasztani. Az egyház nem használhatná fel a hatalmát egyetlen párt melletti kampányolásra sem. Demokráciánk alapja, hogy a választónak a saját itélete alapján kell meghoznia a döntést, nem pedig azért, mert megfenyegették, hogy eljön az antikrisztus meg különben is frankón el fog kárhozni.
A példabeszéd kritikája pedig az értelmetlen áldozat kritikája... ezek a példabeszédek ugyanis egy hamis morális értékrendet kínálnak

még annyit a kimutatásokról:
www.apeh.hu/sajto/staj/060915_kegyh.htm

ez a 2005-ös. 20.000 fővel csökkent a katolikus egyház befizetőinek a száma.
Ez 5%.

a 2003-as összes befizető:634.494 (116 egyház)
a 2005-as összes befizető:626.260 (137 egyház)

szóval, van egy fajta mobilitás a hitéleten belül és van egy kismértékű leépülés is.

pammy

EZ ÜLT! :) Egyébként a templomi politizálással én sem értek egyet... mindennek meg van a maga helye és ideje. A saját ítéletről meg annyit... hogy senkinek sem lesz a véleménye objektív... ha az egyház nem is, a Média és a kampányok majd átmossa az agyát...:D

solesz:

lehet én vagyok rossz matekból, de nekem így elsőre soknak tűnik az a 5%... 630.000-nek az 5%-a 31500... másrészt 634494-626260=8234 ... nemértelek...

bocs, értelmezéshez annyit még, hogy a befizetők száma függ természetesen az adózók számától is.

szerintem kár tagadni, az egyház és a hitélet emebreket tart el, vagyont halmoz fel.

ez bizony üzlet. a fő móka a pápa. a de jól meg a kereszt, mint medál és jól megy a krisztusos arckép is. (talán ez manapság nem annyira)

végülis lehet kapni ferraris bögrét és sapkát is, van mit tanulni az egyházmarketingeseknek.

Nick, miert mit adtak nekunk a romaiak?

SchAtya: az 5 százalék kizárólag a katolikus egyházra vonatkozik.

a többiben igazad van.
az egyházak számának növekedése viszont azt mutatja, hogy a buli jó, csak jobban testre kell szabni. a Hit Gyülekezete évente 5-10%-al növeli az 1%-os befizetőinek a számát.
A Katolikus egyház meg veszt belőle.

de egyáltalán nem szeretnék egyház és egyház között különbséget tenni.

meg szerettem volna jeleníteni néhány számot. ne higgye senki, hogy pár millióból tengődnek. hogy szeretet és áhítat a reggeli.

a katolikus egyház éves költségvetése messze felette van az 1%-okból befolyt 2,5 Mrd-os összegeknek.

iszonyú pénz van bennük.

Most nem azért, hogy oknyomozó újságírás vagy bármi ilyesmi, de senkinek se tűnt fel, hogy a katolikusok totálisan eltorzítva és meghamisítva idézték már magát a skorpiós történetet is?

en.wikipedia.org/wiki/The_Scorpion_and_the_Frog

"Az egyházat nem lehet elválasztani a politikától"... Ebben valóban van valami, de sajnos egy ekkora tömegbázissal rendelkező mozgalmat (a mozgalom miatt most ne kezdjetek el fikázni, nem jutott jobb eszembe) elég nehéz leválasztani a politikáról. Mert a politikusoknak támogatás kell hogy hatalmi pozíciókhoz jussanak, az egyházi vezetők némelyike pedig nem olyan, mint amiről prédikál. Ez a folyamat még nyilvánvalóbb itthon, ahol az, hogy valaki csupán "szellemi vezető" az szerinte mindjárt feljogosítsa arra hogy másba is belepofázzon.

Ellenben a Tóta cikk szerintem szar. Minimális általános műveltséggel már lehet tudni hogy mi a lényege egy példabeszédnek. Szerintem Árpádunk szándékosan magyarázta félre, mert ennyire ostobának azért nem tartom. Olyan, mintha azon agyalogna hogy mekkora baromság volt a rókának azon gondolkodni hogy hogyan mondjon olyat amitől a varjú csőréből kiesik a sajt... Egyszerűen miért nem baszott hozzá egy utcakövet...

SchAtyA: a különbség a vasárnapi mise és a média közt, hogy bár a pap beszédeit nem tekinti a modern világban minden hívő isteni kinyilatkoztatásnak, a méllyen vallásosak számára mégis ez kényszerként jelenhet meg. Egy agresszívan politizáló egyházi személy árt az egyház megítélésének, árt a demokráciának és árt a híveinek.

Brávó TWÁ,

Akkor most hogy a primitívség egyenlően oszoljon el a demokráciában légyszives szóljál be a hetek -című lapnak is vagy a szombat -című lapnak is.
Legszívesebben persze azt mondanám hogy ne, hanem inkább újra az új emberbe kössél bele. Mert igazából semmi rosszat nem akarok a fenti újságoknak és olyan vagyok mint a szerzetes.

Meg aztán nem tudom milyen gumibotra reagálsz ...

Pammy

a téma önmagában erről szól, amit te világoslátással leírsz. elég pontos kórkép ez.

viszont ami rohasztja, az sokkal inkább abban van, hogy amióta az egyház megkerülhető, a üzlethez szükséges a kompromisszum.

egy pap ma már senki. tornacipőben jár, és folkszvágen pólóval közlekedik, akár.
a kísérletek a fontosságuknek az üzleti eredményességükkel.

TWA, nem tudtad: a szentírás szabaddá tesz. muhaha

egyház és hatalom:
az egyház maga is hatalmi szerv volt.
korábban maga is alkalmazott fizikai kényszert.
manapság nem divatos az erőszakos hitrekényszerítés.

marad a tisztán pszichikai befolyás. meg a tanmesék.

ARPAD J-O M-U-N-K-A-S EMBER!

ezt senkise felegye

'nick' egy kibaszott bérenc, vigyázzatok, mert köztünk vannak!!!

de azért megjegyezném ennek a díszfasznak, hogy gyümölcséről ismerni meg a fát. vagy ez is csak egy bizonyos hibahatáron túl értendő?

Az igazi dilemma:
Szerzetes: Marj meg!
Skorpió: Nem marlak meg! Nehogy má' jó legyen neked?!

bocs 'nick', a bérenc kicsit erős volt.

Csak a 100. miatt.
"Vadkörte 2006.11.08. 12:39:49
Tóta ennyit tud. Kár. Régen szerettem, mert jó volt, csipkelődő, polgárpukkasztó."
Nem bántásiból, de olyan sokszor, sok helyen hallottam már ezt a megjegyzést. Volt egyszer egy tanárom, aki mindig azt mondta: "Én szeretem a vagány srácokat, de a pofátlanokat nem" - és kiverte az illetőböl a szart is. Csak az benne a humoros, hogy a legcsekélyebb fegyelemsértés esetén is ezt mondta. (Így semmi sem számított vagányságnak, csak pofátlanságnak)

Nem lehet, hogy időközben Te lettél polgár?

gyerekek, ti nekem ma mind csalódást okoztatok, tótavével az élen! az egész történet lényege, hogy ez a mese egy (állítólag) aesopus-példázat parafrázisa, átültetve indiai szerzetesre.

az eredetiben a béka viszi át jófejségből a hátán a skorpiót, aki nem tud úszni, és verziófüggően hol a vízben, hol a sikeres partotérés után murdelja meg a kétéltűt. így van garancia is, hogy skorpió testvér nem bántja békát, mert akkor megfulladna ugye. morál értelemszerűleg levonható.

fenébe ezzel a puha polgári gumibottal, reflektorfényben a gagyizmus, semmi több.

A Wolfensteines oldal logó az rulez!

Enemy-Territory foreva' :)

dr. Stein

Akkor rengetegen polgárok lettünk itt menetközben :D

Na akkor szerintem kivégződött ez a téma... Kéne már egy új TWA cikk hogy azt is jól lehessen fikázni...
:)

TWÁ -nak rengeteg cikklehetősége van még igaz az 56os évforduló is elmúlt, de jön a karácsony, a mikulás.

Me, Myself and I: Milyen dogmáról beszélünk? A dogma hittétel, hitigazság. Amire to gondolsz, az valami más lesz...

Azt nem szeretem bennetek, un. modern trendi liberálisokban, hogy mindenkinél jobban utáljátok, sőt gyűlölitek a "másságot". És még le is nézitek, és primitíven ki is figurázztok. hozzátok képest egy bőrfejű is toleráns Én nem vagyok hívő, de azért egy ősi példabeszéd kifigurázása egyszerűen egy normális ember kelléktárába nem fér bele és kész. Az egyház meg nem értem miért ellenség, hiszen nincsenek már birtokai, előjogai, nincs már hitbizomány, inkvizíció. A templomok, iskolák, stb. karbantartására, fűtésére sincs pénze. Szerintem a liberalizmus azt is jelenti, hogy valami minimális tisztelettel, normálisan beszélek, írok, a más nézeteket valló emberekről. Nem nézem debilnek, totál hülyének.Amíg ez nem lesz meg, nem lesz „better Magyalnad”. És ha az egsik oldal elkezdi egyoldalúan, az hat a másik oldalra, ez is biztos. Jó példa az Echo TV-n Fiala János, aki baloldali, de tök normálisan el tud beszélgetni akár egy vérjobbossal is. Árpi, róla vehetnél egy kis példát, ha komolyan gondolod ezt az egészet.

Magyarország, a tízmillió főszerkesző országa:j

Solesz, sut a rosszszandek es a demagogia a kommentjeidbol. Az 1%-bol befolyt 2mrd eleg hamar eltunik, ha mondjuk megnezed, mennyibe kerul felujitani egy egyhazi iskolat, vagy a nemzeti kincseink koze tartozo Matyas templomot. Vagy mondjuk lakhelyet biztositani azoknak a piaristaknak, akik fizetes nelkul tanitanak foldrajzot, vagy akarmit. Az egyhaz eleg sok feladatot atvalal az allamtol.

Egyebkent ha ugy latod, hogy sok a penz az ilyesmiben, alapits te is vallast nyugodtan.

muhaha:)

behaltam ezen a cikken:P

Csúnyán műveletlen dolog tévéműsorokból, főleg amerikai tévéműsorokból idézni, íme, mégis ezt teszem. Egy hithű katolikus és egy ateista beszélgetésében ezt mondja az ateista: (Studio 60 on the Sunset Strip)
"A te oldalad utálja az én oldalamat, mert azt hiszitek, hogy hülyének tartunk titeket, a mi oldalunk pedig utálja a tiéteket, mert hülyéknek gondolunk titeket"

Igy vegig- es beleolvasva a kommenteket, egy masik peldabeszed jutott eszembe. Be is kopizom masnem letiltanak.


Amerre csak néztünk, zöld füvet láttunk, olyan volt a táj, mint egy hegyek koszorúzta smaragdszín tenger. Bíbor felhők lángoltak a lenyugvó nap sugaraiban.
Svájc, ez volt az első gondolatom, egy svájci képeslevelezőlapban szálltunk le. Távolabb a völgyben facsoportok, aztán csúcsos tetejű házak, templomtorony. A falusi utcán szekér araszolt, nem traktor vontatta vagy ló húzta, hanem valami ökörféle volt elébe fogva.
Körülöttünk sehol egy lélek, sehol út, még egy ösvény sem. Csak a félkörben hósapkás, sziklás hegyoldalak határolta, vadvirágokkal tarkított fűtenger.
- Hát - mondtam -, mi a véleményed, hol lehetünk?
- Franciaországban - vágta rá Leslie gondolkodás nélkül. Meg akartam kérdezni, honnan veszi, de láttam, hogy meglepetésében elakad a lélegzete. - Nézz oda!
Sziklahasadékra mutatott. Kis tüzecskénél durva szövésű, barna köntösbe burkolózott öregember térdelt ott. Hegesztett valamit; mögötte a sziklákon sárgásfehér fény villogott vakítóan.
- Mi a csudát keres itt egy hegesztő? - álmélkodtam.
Leslie egy pillanatig figyelmesen nézte az öreget. - Nem hegeszt - úgy mondta, mintha nem annyira látná, mint inkább emlékezne a jelenetre. - Imádkozik.
Elindult az öreg felé, én meg utána. Úgy döntöttem, én néma maradok. Lehet, hogy ahogyan legutóbb én magamat Attilában, most a feleségem fedezi fel magát a vén remetében?
Közelebbről már jól láttuk, hogy nincs nála semmiféle hegesztőpisztoly. Hang nélkül, füst nélkül lángoló napszínű oszlop lüktetett a talaj fölött, egy méterre se az öregtől.
- ...és add a világnak úgy, amiképpen néked adatott - hangzott egy szelíd hang a fényből -, add mindeneknek, kik vágyják az igazságot, honnan jövénk, mi létünk értelme, s mely irányt követendjünk útban örökkévaló otthonunkba.
Pár méterre a remetétől megtorpantunk, lenyűgözött a látvány. Életemben egyetlenegyszer láttam ilyen ragyogást, évekkel korábban. Akkor kápráztatott el egy véletlen felvillanása annak, amit még a mai napig is csak úgy tudok megfogalmazni: szeretet. Ez a fény itt, amit most láttunk, ugyanolyan volt, olyan sugárzó, hogy mellette a világ lábjegyzetté töpörödött, jelentéktelen, mellékes megjegyzéssé.
A következő pillanatban a fény eltűnt. Ahol láttuk, most a földön aranyszín lapok hevertek, szépen formált betűkkel teleírt kézirat. A remete némán, csukott szemmel térdelt, nem vett tudomást rólunk.
Leslie odalépett, lenyúlt a fénylő lapokért, felszedte őket. Itt, ezen a rejtélyes helyen a keze nem hatolt át a pergamenen.
Azt hittük, rúnákat vagy hieroglifákat fogunk látni, de angol szavak álltak a kéziratban. Hát persze, gondoltam. Az öreg franciául olvasná őket, egy perzsa meg farsziul. Így kell lennie ennek a megvilágosodással - nem a nyelv számít, csupán az, hogy a gondolatok kapcsolatba kerülhessenek egymással.
Fény-teremtmények vagytok, olvastuk. Fényből érkeztek, fénybe fogtok távozni, és minden lépéseteket örök létezésetek fénye kíséri.
Leslie lapozott.
Saját választásotok szerint tartózkodtok most egy magatok teremtette világban. Ami szívetek vágya, az válik valóra, és amilyenekké lenni törekedtek, olyanokká lesztek.
Ne féljetek, ne rettentsen benneteket a sötétség, puszta látszat az, sem a gonoszság, csalóka látomás az, sem a halál, üres köpeny az. Csupán ti állítottátok magatok elé mindezeket próbatételekként. Fenőköveknek választottátok őket, általuk élesítitek, edzitek szellemeteket. Tudnotok kell, hogy mindig és mindenhol veletek van a szeretet valósága, és gyarapodó tudásotokat használva bármelyik pillanatban hatalmatokban áll változtatni a világotokon.
És így folytatódott, sok száz oldalon át. Döbbenten lapozgattuk, bele-beleolvastunk.
Formákat teremtő élet vagytok. Kard vagy az évek terhe éppúgy nem okozhatja halálotokat, mintha egy szobából egy másikba mennétek át. Minden egyes szobában újabb mondanivalót tanultok, hogy mondhassátok, minden egyes átjáróban újabb dalt, hogy dalolhassátok.
Leslie rám nézett, csillogott a szeme. Ha ez az írás így hat ránk, huszadik századi emberekre, micsoda hatása lenne azokra, akik ebben a században élnek, hányadik is lehet ... a tizenkettedik!
Megint a kéziratba mélyedtünk. Semmi rituális szöveg, sehol semmi szertartásrend, sehol egyetlen átok, könyörgés tüzes mennykövekért az ellenség fejére, elpusztításukért, egyetlen katasztrófabeígérés sem a hitetleneknek, sehol egy könyörtelen Attila-isten. Említés sem tétetik templomokról, papokról, rabbikról vagy gyülekezetekről, zsolozsmákról, miseruhákról, megszentelt ünnepekről. Ez az írás szeretettől áthatott belső énünknek szólt, csakis ennek a belső lénynek.
Ha ezek a gondolatok ebben a században elterjednek, gondoltam, és ráébresztik az embereket, hogy felül lehet emelkedni hiteken, felismerik a szeretet hatalmát és nem lesz többé rettegés. Kimaradhat a sötét középkor a történelemből!
Az öregember kinyitotta a szemét, most meglátott bennünket, de félelem nélkül nézett ránk, mintha már végig elolvasta volna a kéziratot. Rám pillantott, aztán a tekintete hosszan elidőzött Leslie-n.
- Én Jean-Paul Le Clerc vagyok - szólalt meg. - Ti meg angyalok.
Meglepetésünkben megnémultunk, az öreg pedig vidáman elnevette magát. - Láttátok a Fényt? - kérdezte.
- Itt az üzenet - nyújtotta feléje a feleségem a kéziratot.
- A megvilágosító sugalmazás, igen. - Úgy hajolt meg Leslie előtt, mintha emlékezne rá, mintha legalábbis Leslie biztosan angyal volna. - Aki kész olvasni, megtudja belőle az igazságot, aki megfogadja, életet ad annak. Gyermek voltam, amikor a Fény megígérte, hogy azon a napon, amikor ti megjelentek, megkapom a kéziratot. Megvénültem, mire csakugyan megérkeztetek, és megjött az írás is.
- Meg fogja változtatni a világot - mondtam.
Furcsán nézett rám. - Nem.
- De hát azért kaptad őket...
- Próbatételként kaptam - felelte.
- Próbatételként?
- Messze földeket bejártam - nézett ránk -, százféle hit írásait tanulmányoztam Kínától a magas északi tájakig. - Huncutul villant a szeme. - És a sok olvasás ellenére megtanultam egyet-mást. Minden vallás fényárban kezdődik. De a fényt csak a szívek őrzik tartósan. Pergamenlapok nem képesek megőrizni.
- De hát itt vannak, a kezedben tartod őket... - mondtam. - Olvasd! Gyönyörű!
- Amit a kezemben tartok, az csupán pergamen - felelte. Ha ezeket a szavakat a világ tudomására hozod, azok, akik már ismerik a bennük foglalt igazságokat, örömmel és megértéssel fogadják majd. Csakhogy mielőtt útjukra bocsátanánk ezeket a lapokat, nevet kell adnunk nekik. És ez a vesztüket fogja okozni.
- Ha egy szépséges dolognak nevet adunk, ezzel a vesztét okozzuk?
Meglepetten nézett rám. - Nem, dolgokat elnevezni általában nem rejt veszélyeket. De ha ezeknek az eszméknek nevet adunk, ezzel új vallást alapítunk.
- Miért?
Mosolyogva a kezembe nyomta a kéziratot. - Neked adom ...? - kérdően pillantott rám.
- Richard.
- Én ezeket a lapokat, amelyeket magától a Szeretet Fényétől kaptam, ezennel neked adom, Richard. Akarod-e te is továbbadni, a világnak, az embereknek, akik vágynak rá, hogy megismerjék, amit e lapok tudatnak, nekik, akik nem részesülhettek a kegyben, hogy itt legyenek, amikor a megvilágosító sugalmazás érkezett? Vagy meg akarod tartani őket egyedül magadnak?
- Természetesen tovább akarom adni őket!
- És milyen nevet fogsz adni az adományodnak?
Vajon hová akar kilyukadni, csodálkoztam. - Fontos ez?
- Ha te nem adsz neki nevet, majd adnak mások. Úgy fogják hívni: Richard könyve.
- Értem. Jó. Elnevezhetem bárminek... , mondjuk, Lapoknak.
- És gondozni is fogod majd a Lapokat? Vagy elnézed, hogy mások szerkesztgessék, amit nem értenek, megváltoztassák, kihagyják belőle, ami nem tetszik?
- Dehogy! Egyetlen szót sem szabad megváltoztatni! Hiszen a Fénytől valók! Semmi változtatás nem lesz!
- Biztos vagy benne? Egy-két sort se fognak megváltoztatni, ha alapos ok van rá? "Ezt így nem fogják megérteni", "Ezzel megsérthetünk valakit", "Az üzenet nem világos"?
- Nincs változtatás!
Kérdően felhúzta a szemöldökét. - És ugyan ki vagy te, hogy ennek érvényt is szerezhess?
- Itt voltam, amikor az üzenet érkezett - vágtam rá. - A saját szememmel láttam, ahogy a kézirat megjelent!
- Szóval - mondta lassan - te lettél A Lapok őrizője?
- Nem feltétlenül kell nekem lennem. Ha megígéri, hogy nem változtat az üzeneten, akárki is lehet.
- De valakiből csak lesz A Lapok őrizője?
- Lehet. Gondolom, igen.
- És ezzel létrejött a laphívők rendje. Mindazok, akik az életük árán is meg akarnak óvni egy gondolatrendszert, óhatatlanul a rend tagjává lesznek. Csakhogy minden új rend, minden új szervezet változás. Változás, mely világunk eddigi rendjének végét jelenti.
- A Lapokon semmi nincs, ami bárkit vagy bármit fenyegetne - mondtam. - Szeretetet hirdetnek meg szabadságot.
- A szeretet meg a szabadság a félelem meg az elnyomás végét jelenti.
- Hát persze - vágtam rá ingerülten. Mire akar ez a vénember kilyukadni? És Leslie miért nem szól egy szót sem? Ő nem úgy látná, hogy ez...
- Akik hasznot húznak a félelemből meg az elnyomásból - mondta Le Clerc -, gondolod, ők is örülnek majd a Lapoknak?
- Azt nem hiszem, de csak nem hagyhatjuk, hogy ez a ... Fény ... kárba vesszen?
- Ígéred, hogy óvni fogod a Fényt? - kérdezte az öreg.
- Természetesen!
- És a többi laphívő, a barátaid, ők is óvni fogják?
- Igen.
- És ha a félelem és az elnyomatás haszonélvezői meggyőzik a királyt, hogy országa vesztére törtök, ha megrohanják a házatokat, ha karddal rontanak rátok, akkor hogyan fogjátok megvédeni a Lapokat?
- Elmenekülök előlük! Megmentem a Lapokat!
- És ha üldöznek, elfognak, sarokba szorítanak?
- Ha harcolnom kell értük, hát harcolni fogok - fogadkoztam nekihevülten. - Létezik fontosabb is az életnél. Vannak eszmék, amelyekért érdemes akár meghalni is.
Az öregember nagyot sóhajtott. - És így kezdődik majd a Nagy Lapvédő Háború - mondta szomorúan. - Vértek és kardok, pajzsok és lobogók, paripák és gyújtogatás, vértől csatakos utcák. A háború hosszú lesz és pusztító. Lelkes hívők ezrei fognak csatlakozni hozzátok, mit ezrek, tízezrek! Harcra készek, erősek, merészek. Ám a Lapok eszméin felbőszül minden uralkodó, aki megfélemlítés és szellemi sötétség által tartja fenn a hatalmát. Tízezrek támadnak majd rátok.
Végre derengeni kezdett, mit is akar mondani nekem Le Clerc. - Hogy megismerjenek benneteket - folytatta -, és ti is felismerhessétek egymást, szükségetek lesz egy jelképre. Mit fogtok jelképül választani? Mi leng majd a lobogótokon?
Nőtt bennem az aggodalom, de még nem adtam fel. - A Fény jelét - vágtam rá. - A láng.
- És így leend - mondta, mintha egy még megíratlan történelemkönyvből olvasna fel hangosan -, hogy Frankhon földjén összecsap A Láng Jele A Kereszt Jelével, és a Láng kerekedik felül, dicső győzelmet arat, és a Kereszt városaiból néhányat porrá éget. Hanem azután a Kereszt szövetkezik a Félholddal, és egyesült seregeik özönölnek délről és keletről és északról is, százezer állig felfegyverzett harcos tör rátok, nyolcvanezretekre.
Álljon meg a menet, akartam közbeszólni. Már tudtam, mi következik.
- És a Kereszt minden egyes meggyilkolt katonájáért és a Félhold minden egyes lemészárolt harcosáért, akiket a nagyszerű ajándék védelmében megöltetek, száz ember gyűlöl meg benneteket. Apjuk, anyjuk, feleségük, lányaik, fiaik és barátaik, mind gyűlölni fogják a lapvédőket és a nyomorult Lapokat, hiszen szeretteiknek meg kellett halniuk miattuk, és minden lapvédő gyűlölni fog minden keresztényt meg minden átkozott Keresztet, minden mohamedánt meg minden átkozott Félholdat, mivel azok meg az ő szeretteik pusztulásának okozói.
- Nem! - kiáltottam. Igaz volt minden szava.
- És a Nagy Háború idején oltárok épülnek, katedrálisok égretörő tornyai emelkednek majd a Lapok tiszteletére. Akik fejlődésre, a megismeréssel járó megértésre vágytak, azon veszik majd észre magukat, hogy újabb babonaságok, újabb tiltások kötik gúzsba szellemüket: harangok és jelképek, előírásos mozdulatok és kántálás, szertartások, imák, ornátusok, tömjénfüst meg perselyekbe hullajtott aranypénzek. Arany, még pompásabb templomokra, arany a kardokra, a nem hívőket megtéríteni, a lelküket megmenteni.
- És arra is kell majd arany, Lapok első őrizője, hogy ha meghalsz, megformálják belőle a képmásaidat. Hatalmas szobrokat, óriási freskókat, festményeket kell alkotni, hogy a halhatatlan művészet őrizze e magasztos pillanat emlékét. Nézd csak, mit szőttek csodás kárpitba: ez itt a Fény, ott vannak a Lapok, amott az égen kapu nyílik a Paradicsomba. Íme, itt térdel csillogó vértezetében Richard lovag, a Nagy; itt áll a Bölcsesség bájos Angyala, kezében a Megszentelt Lapok; és itt van a vén Le Clerc is, itt a hegyekben, pislákoló tüzecskéjénél, a csodás látomás szerény szemtanúja.
Nem! gondoltam. Lehetetlen!
Csakhogy nem lehetetlen volt, hanem elkerülhetetlen.
- Ha ezeket a lapokat a világ tudomására hozod, újabb hatalmas vallás támad, újabb papság, újabb Mi és újabb Ők, újabb gyilkos ellentét. Mához száz évre milliónyi áldozata lesz e szavaknak, amelyeket most a kezünkben tartunk; mához ezer évre sokszor tízmilliónyi. És mindez ezek miatt a lapok miatt.
Az öregember hangjában nem csengett keserűség, sem cinizmust, sem elkeseredést nem lehetett benne felfedezni. Okulva azon, amit egy hosszú létidő során tanult, Jean-Paul Le Clerc bölcs nyugalommal egyszerűen tudomásul vette a tényeket.
Leslie megborzongott.
- Tegyem rád a zekémet? - kérdeztem.
- Nem, Vukki, köszönöm - mondta. - Nem a hidegtől van.
- Nem, nem a hidegtől - bólintott Le Clerc. Lehajolt a tűzhöz, felvett egy üszkös gallyat és az aranyszín lapokhoz érintette. - Mindjárt megmelegszel.
- Ne! - elrántottam a lapokat. - Elégetnéd az igazságot?
- Az igazságot nem lehet elégetni. Bárki, aki keresi, mindig fellelheti - felelte az öregember. - Csak ezeket a lapokat lehet elégetni. Rajtatok áll, választhattok. Akarjátok, hogy a laphit legyen a következő vallás a világon? - Elmosolyodott. - Ti lehetnétek az új egyház első szentjei...
Leslie-re néztem, a bennem támadt rémületet láttam az ő szemében is.
Kivette az öreg kezéből az izzó fadarabot, és a kézirat sarkaihoz érintette. A gally parazsa hirtelen vakító fehér nap-virággá nyílt, elejtettük a kéziratot, lángolva hullt a földre. Pár pillanatig égett még, aztán hamuvá szürkült.
Az öregember megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Áldott nap ez a mai! Milyen ritkán is adódik alkalom, hogy megmentsük a világot egy új vallástól!
Aztán reménykedő mosollyal a feleségemre nézett. - Most megmentettük, ugye?
Leslie visszamosolygott rá. - Megmentettük, Jean-Paul Le Clerc. Egyetlen hang nincs a történelemben a laphívőkről vagy a háborújukról.
Búcsúzóul hosszan egymás szemébe néztek, a mindent kételkedve fogadó öregember meg a kétkedésre hajló asszony. Aztán Le Clerc kicsit meghajolt felénk, megfordult, elindult fel, az alkony árnyaiba burkolózó hegynek, és eltűnt a szemünk elől.
A fejemben még izzottak a lapok, hamvadtak az ihletett, nagyszerű gondolatok.
- De hát akiknek szükségük volna a lapok mondanivalójára - mondtam Leslie-nek -, azok ... mi hogyan fogjuk megtanulni, ami rájuk volt írva?
- Igaza volt - az öreg után bámult, amíg még egyáltalán sejthette az alakját -, aki keresi az igazságot és a fényt, az megtalálja magának.
- Nem olyan biztos. Van úgy, hogy tanításra szorulunk.
Ránk sötétedett. Leslie felém fordult. - Próbáld csak meg, amit mondok. Képzeld el, hogy valóban, nagyon erősen, a lelked legmélyéről tör fel a vágy megtudni, ki vagy, honnan jöttél, és miért vagy itt. Képzeld el, hogy addig nem fogsz nyugodni, amíg mindezt meg nem tudod.
Beleegyezően bólintottam. Elképzeltem magam, amint kőkeményen elhatározom: megállás nélkül tanulni, kutatni fogok, könyvtárakat bújok, előadásokat, szemináriumokat hallgatok, naplót vezetek a feltevéseimről és a következtetéseimről, leírom minden ötletemet, hegycsúcsokon fogok meditálni, a végére járok álmok és véletlenek sugalmazásainak, ki fogok faggatni vadidegeneket - mindent el fogok követni, amit az olyan ember tesz, akinek az, amit meg akar tanulni, amit tudni akar, mindennél fontosabb. - Oké, megvan.
- És most el tudod képzelni, hogy nem jössz rá?
Hűha, gondoltam. Hogy ez a nő miket képes megláttatni velem! Válaszképpen mély bókot csaptam Leslie előtt: - Lady Le Clerc, a Bölcsesség hercegnője!
Ő is bókolt egyet, lassan, méltóságteljesen a sötétben: - Lord Richard, a Láng hercege!
Álltunk a tiszta, éjszakai hegyi levegőben, némán, egymás mellett. Magamhoz húztam Leslie-t, átöleltem. A csillagok már nem a fejünk fölött, körülöttünk szikráztak. Eggyé váltunk velük, Le Clerc-kel, a lapokkal és a róluk áradó szeretettel, Pye-jal meg Tinkkel meg Atkinnel meg Attilával, eggyé lettünk mindennel, ami van, ami valaha is volt vagy lesz. Mert minden és mindenki: Egy.

Ja Richard Bach - Minden és mindenki
EGY
Simóné Avarosy Éva

"Három legyen ameddig számlálsz, s ameddig számlálsz az három legyen..."

Trendi liberális. :DD
Laertes most mér ne figurázza ki a példabeszédet ha egyszer egy mai cikkben használták nem pedig egy múzeumban kiállítva. Ha trabantal indulsz majd ralliversenyen azér majd lécci ne a trendi libsiket okold ha esetleg kifiguráznak stb...
Jah Impala. Vallást alapítani meg már nem biznisz mert telített a piac...
Jó ez a blog. :))
Sok a hülye. :))

ui. Marmint a fordito volt Simóné Avarosy Éva:)

santiana 2006.11.08. 14:27:02

ticcsák má le az ilyen szarokat, lécci!

kend inkább az iwiw üzenőfalra, ott biztos örülnek neked.

Azért ez egy vallási lap, nem ralliverseny, talán egy példázat belefér, nem? Egyébként nem is oly rég még indultak trabantok is, de csak egymást között.

Eszembe nem jutna Új Embert vagy Heteket olvasni, nem érthetem, és nem is akarom érteni, mert nem vagyok hívő. Ez az ő szférájuk, magánügy. Aki nem hívő, maradjon a világi lapoknál. A hit szent dolog, becsülendő.

1..2...5 NEEEM 3!

Akkor a kétkedés is szent dolog. Bocs.

Ha elkezdünk szent dolgokat kreálni, csupa kőszoborral fogjuk magunkat körülvenni. Ebbe sem lehet belekötni, abba sem lehet... a vége egy nagy SzentFöldBolygó lesz, és aztán itt fogunk ülni megkövesedve.

Vadkörte 2006.11.08. 14:16:06

"Milyen dogmáról beszélünk? A dogma hittétel, hitigazság. Amire to gondolsz, az valami más lesz..."

Nézd, mint bizonyára számodra is világos, nem vagyok az a kifejezett teológus alkat, úgyhogy én a dogma szót kissé másként értelmezem, mint az egyházi emberek.

"Dogma (the plural is either dogmata or dogmas, Greek δόγμα, plural δόγματα) is the established belief or doctrine held by a religion, ideology or any kind of organization, thought to be authoritative and not to be disputed or doubted."
(en.wikipedia.org/wiki/Dogma)

Én valami ilyesmire gondoltam. Sztem nagyjából ráillik a cölibátus gyakorlatára.
Nem azért írok, hogy hitvitákat folytassak, hanem laikusként írom le a véleményem. Szóval nekem a "dogma" csak egy szó. Te lehet, hogy csak a "hivatalos" használatával értesz egyet, de ez a te dolgod.
Remélem megválaszoltam az eredeti kérdésedet. Én ILYEN dogmáról beszélek. Ha nem tetszik, hát ez van. Amúgy miért nem a tartalmát kritizálod az előző kommentemnek?

Bandi.. elég sok kőszobor mifelénk

Kedves Tóta W, és minden kommentelő. Az idézet NEM a szentírásból van, hanem RAMAKRISHNA, más néven GADADHAR CHATTERJI vagy GADADHAR CHATTOPADHYAYA (szül. 1836. febr. 18. Hooghly, Bengál, India - megh. 1886. aug. 16. Kalkutta), hindu vallási vezető példázata, címe: A Barát és a skorpió.

Tehát nem a Biblia vagy a keresztyén tanítás része.

De senki ne zavarja magát, lehet tovább fikázni az egyházat, nagy-nagy hozzáértéssel.

Nick!

Eszembe jut a mondataidról a klasszikus idézet, hogy "Mit adtak nekünk a rómaiak?". Végülis minden csak nézőpont kérdése.

Feltűnt nekem is, hogy nem keresztény anyag. De ez mindegy kedves un. liberális barátainkank, elvégre az Új Emberben volt, és a mai állapotokról szóló cikkhez csatolták. Egyébkként miért baj, ha az egyház állást foglal most ebben a helyzetben? Elvégre van valami hazugságról szóló pont is a Tízparancsolatban, vagy mi.
Lehet, hogy itt Orbánra gondol a cikk írója, ugye, mint már rég tudjuk, ő is hazudik, csak ő még fog is, Feri meg egyszer hazudott má, de többet nem fog; sőt Viktor maga a Sátán.

amok drága, senki nem mondta, hogy ez egy keresztény példázat (többek közt ezen is mosolyogtunk, hogy nyilvánvalóan nem az), viszont a cikk szerint egy egyházi lap közölte le kvázi példaként

Azért van annak valami diszkrét bája, hogy egy katolikus lapban buddhista példabeszéd a vendégszöveg. Az ApCsel már nem elég kóser? (Bocsánat, az meg már megint egy másik vallás.) Vagy ez csupán megidvezült és töredelmes nyitás az ökumené felé? Ha így lenne, én nem bánnám, mert derék egyetemes híveink olyan érzékenyek voltak ezidáig a párbeszédre, mint bakelit a tüsszentésre.

És Nick! Fontos, ha hármunkat szólítasz meg legalább többeszámban beszélj hozzánk. Vagy mi... Puszikállak drága!

Kedves Pammy, a TótaW írás címe tulajdonítja a példázatot a Szentírásnak. Ami nekem a Bibliát, tehát keresztény szöveget jelent.

Igaz, hogy egyházi lapközölte, de attólmégnem része sem a Bibliának, de még a keresztény tanításnak sem.

amok: Vagyis a keresztény lap nem a keresztény tanítás része?

Bár lehet, hogy ez nem tanítás, hanem inkább idomítás... Idomítani pedig... Húúú kiket is szoktak?

Oké, az új idők szavára hallgatva össze kell hívni újra a vatikáni zsinatot. Úgyis mindenki halálra unja a Bibliát, dobjuk fel pár új könyvvel. Még a reklámszlogent sem kell kitalálni, egy egykori rádió már megtette (EstFM) Biblia III. A nagy sikerű mű folytatása.

(a fentiek nyomokban mogyorót, iróniát és eufemizmusokat tartalmazhatnak)

Nem része, kicsit nézz utána a teológiai alapfogalmaknak. Ez csak egy magyarázat, a cikkíró véleménye, amit vagy elfogadsz vagy nem.

Tetszik az idomítás szó. Magamra is veszem. Hitbéli tudatlanságod magabiztosságából nyugodtan nézhetsz engem is idomítottnak.

Félve kérdezem, kíváncsi-e bárki arra, amit most mondani fogok...?
Szerintem a Biblia nagyon fontos mű az emberiség szempontjából, ahogy bármilyen írásos emlék a múltból. Számos olyan dolgot megtudhatunk belőle magunkról, az őseinkről, amelyet más forrásból nem tudnánk.
Ráadásul egy olyan, viszonylag nem olyan régen (jó, jó, tudom, mindenkinek mást jelent a "nem olyan régen" kifejezés) szerkesztett, ezerszer átfordított munkáról van szó, amelynek minden szavát gondosan meg kell vizsgálni, és kételkedni benne. Tudom, hogy sokan közülünk (és itt most ki nem mondva amokra és Odüsszeusz apjára gondolok) nem fognak egyetérteni velem, de szerintem a kételkedés viheti előbbre a dolgokat. A más nézőpontok keresése. Úgy gondolom (lehet, hogy rosszul) a keresztény olvasatot ismerem. De kíváncsi vagyok pl. a hinduk, buddhisták, sintoisták, etc. mit gondolnak a nagybetűs Bibliáról. (A radikális ateistákét is ismerem) Mert azt gondolom, ezáltal esetleg talán véletlenül megláthatunk olyan sekélyebb-mélyebb értelmezéseket is, amelyekre mi itt, ezen a környéken nem is gondoltunk. Azt azonban, hogy valaki megmondja, mit is KELL gondolni a Bibliáról, mindezt kötelező jelleggel, azt visszautasítom.

Na MOST lehet kövezni

Laertes, ha Te nem vagy hívő, akkor miért mondod azt, hogy "A hit szent dolog"? Ugyan miért ne lehetne arról írni, ironizálni, esetleg vitába szállni vele? Sérti a hívők érzéseit? Na és?
Egyébként meg Tóta W. elsősorban a katolikus egyházat fikázza, nem pedig híveik hitét.
Egyébként én is fikázom az egyházat, amikor látom, hogy amit tesz vagy mond, az milyen távol esik Jézus alapvető tanításaitól. Nincs hozzá jogom szerinted? Szerintem mindenkinek van, így Tóta W-nek is.

amok, a példázat miért csak bibliai példázat lehet? Más vallásnak nincsenek példázatai?
Matko Destanov, Te viszont nagyon el vagy tájolva, ha azt hiszed, hogy egy újságot a keresztény tanítás részének tekinted...

Este-éjjel leszek, akkor legalább kevesebben vagytok :)
Azt azér kérném, hogy egymást ne lófaszozzátok ordenáréul. Engem lehet, rutinosan leszarom.

Jól néznénk ki, ha nem lehetne tréfálkozni egy akárhányezer éves példabeszéddel. Pláne ha hülyeség. Ne feledjük, hülyék régen is voltak, már a régi görögök is ismerték a hülyéket.

Az Új Ember meg örülhet, hogy egy ilyen szolidat emeltem ki, és nem egy jó vérbő Surján László-cikket az análisan fixált párt aktuális vonaláról. Jut eszembe, ez az egész nevetséges KDNP-kreáció is megér majd egy jegyzetet, ha valahogy felfingják magukat a hírek közé.

TWÁ: "...már a régi görögök is ismerték a hülyéket."

Valami ilyesmire gondoltam, csak nem tudok egyszerű tőmondatokban fogalmazni:)

TH, természetesen nem csak bibliai példázat lehet a példázat. Csak TótaW (habár nem explicit módon)az írás címében tulajdonította bibliai (Szentírásbeli) példázatnak.

Dr. Cyrus szerette a példázatokat. Úgy érezte egy rövid történettel képszerűen megragadhatóak akár transzcendens valóságok is. Gyakran merített ókori bölcsességekből, de tisztelői is elismerték, hogy nem ritkán zsidó viccekkel keveredtek össze mély metaforikus valóságértelmező példabeszédei.

Na jó, na jó. De a csatornán, az utakon, a közoktatáson, a közbiztonságon, a vízvezetékeken, a munkahelyeken, a fürdőkön kívül mit adtak nekünk a rómaiak? SEMMIT!!!

- egyik kedvenc részem :)

Legalább nem reménytelen a helyzet, ha ilyeneket is olvasol! Nem kevésbé szégyen, mint Téged!

amok, akkor a hiba az én készülékemben van. Bennem fel sem merült, hogy a biblia indiai szerzetesekkel példálózna.

TH, amúgy az eredeti cikkben sem tiszta a történet forrása.

Árpád, mi értelme egy ilyen cikknek azontúl, hogy sokadszorra is biztosítod a nagyérdeműt arról , hogy utálod a katolikus egyházat? Olvastam pl. naygbecsű cikkedet, a Game Overt.
Bár nem tom mit szólnál ahhoz, ha mondjuk meghalna édesanyád, és ennek apropójára születne egy cikk Game Over címen? Ugye milyen gusztustalan vagyok?
Talán vmi papos gyermekkori élmény gyötör? Pl. feszítő érzés a végbélben, forró lehelet a tarkón? :-)

Hehe! Így megy ez.

tentebaba, Neked édesanyád vagy édesapád volt a pápa? Az a cikk mondjuk nekem sem tetszett, de attól még a katolikus egyházról le szabad írni a véleményét bárkinek. A pápa halála nem magánügy. Másrészt ha a katolikus egyház megtehette, hogy egy hatalmas TV-show-t csinál a dologból, akkor az egyházból is lehet show-t csinálni. Vagy csak véleményt megfogalmazni...

Bandi, úgy tűnik, senki nem esett Neked. Talán azért, mert alapvetően igazad van? :)

Mikor foglalkoznak már a szegény elhanyagolt ateistákkal végre?

srf, kinek kellene foglalkozni az ateistákkal? Ha lenne "Ateisták lapja", akkor abból biztosan lehetne szemezgetni, de tudtommal ilyen még nincsen.

Hát ez az! Új Ember.. Nem mindegy?

Kedves Nép! Csak perverz állatok spamolnak bele egy vallási tárgyú bejegyzésbe. Azonban Árpádunk nem tüsténkedett új cikket kitenni ezidáig. Nos, mindössze két nap kellett hozzá, hogy a Mester blogja visszafogott, már-már verbális cölibátust fogadott szerkesztőségünket veszett vaddisznókká inspirálja, és félreeső lapunkon megpróbáljunk azokba a szellemi magasságokba emelkedni, melyet e lap hozzászólói percről-percre példaként állítanak elibénk.
Nagyokat másolni nem bűn. Első alkalommal a parlament mocskába túrjuk orrunkat, és szimulált árvákként képviselőhölgyek közül választunk mostohát. Soha többé nem spamolunk, most is csak Tóta Wolf1(-i)St1 Á. iskolateremtő munkássága előtt szeretnénk adózni a

hemar.freeblog.hu/

lapon. Szavazni is lehet! Hehe…

srf, értelmes hozzászólásaid izzó üstökösként világítják meg az internet eme setét szegletét, de nem tudnád mégis bővebben kifejteni, hogy miről is beszélsz tulajdonképpen?

A kedvenc kishírem, asszem egy éve olvastam, hogy az Egyesült Államokban megalapították az Ateista Egyházat. No comment.

Nem könnyen, de végigolvastam az összes hozzászólást. Igazándiból az tetszik, hogy már rég nem TWÁ-ról van szó, hanem hívők és hitetlenek kezdtek itten egymásnak esni. Ami nem baj persze, csak hehe. Ami az eredeti bejegyzést érinti, azzal semmi baj azon kívül, hogy kit érdekel, hogy egy belső egyházi üzemi lapban mi jelenik meg. Nem érdemel ennyit.
De persze nem akarnám megzavarni az eszmecserét, csak jókedvre derített.

Ez mindenesetre örömteli, hogy jókedvre derített! Az újsággal nekem csak az a bajom, hogy sajnos egy csomóan elolvassák. A másik bajom meg az, hogy a katolikus egyház ilyen lappal jelentkezik, és ezzel ilyen képet fest magáról, miközben egy csomó értelmes pap is hozzájuk tartozik, akik csak fogják a fejüket, ha ezt a remek "üzemi lapot" olvassák.

srf, tudod, hogy kapva kapunk minden alkalmon, hogy üssük egymást:)

TH: Hát persze, meg egy csomóan olvassák a Szittyakürtöt is, de pl a MANCS-ot is, vagy az Ébresztő!-t is...
A másik bajodra meg az lesz a megoldás, ha ezek a papok csinálnak végre egy újságot, örömmel olvasnám én is, akár a MANCS mellett is.

Bandi: Isten ments, hogy miattam letegyétek a fegyvert! :)

OK, de szerintem egy ilyen blogbejegyzést még egy kis újság is megérdemel.
A másik bajom annyira nem fáj nekem...

Azért az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy vannak még katkó lapok. Például az Igen (.hu), ami úgynevezett fiatalos magazin. Még lapértékelő értekezletre is meghívtak egyszer. Az hálistennek nem ennyire vonalas-primkójobbos szar, mint az újember, bár nem is túl szórakoztató.

Kíváncsi vagyok mondjuk a magyarországi anabaptista közösség lapjára. (ebben a kijelentésben nem volt semmi gúnyos)

..vagy a perverz művészek munkaközösségére.

Végigolvastam. Aztán a cikket is, megint. Hogy tudjam, miről szól ez az egész. Ha jól láttam, TWÁ egyrészt kifogásolja, hogy az Új Ember erősen jobboldali politikai véleményt fogalmaz meg, másrészt hülyeségnek találja a példázatot. Illetve a hülyeség példázatának. Tudom, hogy a liberális konszenzus lényege, hogy a két rész együtt több, mint az egyes részek összege, de nekem még így sem ér egy blogbejegyzést.

A kommentezők viszont legitimizálják azt, amit egyébként ők maguk neveznek szarnak. És már az a tény, hogy hozzászóltam, hitelteleníti a hozzászólásomat. Vagyok, tehát hazudok. Ez egy ilyen világ.

Jó, hogy Szalacsi nem volt ott. Ki tudja mit mondott volna.

Sziasztok.

Mi is a megfejtése annak, hogy öt betű,
és a szívhez szól?
(kispál)

(istenen kívül)

Jäger?

Halef?

Van azért abban valami kibaszottul szép, amikor egy katolikus egy buddhista sztorit idéz, Árpi meg jól letossza érte, miközben egyikük sem értette meg. Ez egyszerűen egy koan. Nem kell benne értelmet keresni, éppen az a célja, hogy egy furcsa, elemezhetetlen helyzeten keresztül egyszerűen tágítsa a valóságról és logikáról alkotott, igen merev nézeteinket.

Na, mondok egy másik, hasonló sztorit, az talán megvilágítja:

"Egyszer egy szerzetes odament a Buddhához és azt mondta:

- Főnök, húsz éve nyomom az ipart, tanulok, meditálok, mint a güzü, a megvilágosodás meg sehol.
- Aha. És mondd csak, loptál te valaha?
- Én? Hogy loptam volna, amikor szigorúan megtiltottad! Meg különben is, már előtte is talpig becsületes ember voltam, egy fillér se ragadt a kezemhez, sőt, lépten-nyomon adakoztam és...
- Aha. Na, akkor most menj és lopj el valamit."

Ez egy tanmese te barom ,most bizonyítottad be hogy az iq-d max 82. Végre :)

Inkább koan, mint tanmese, hiszen pont az a lényege, hogy nem egyfajta készen csomagolt megoldást kínál.

Kedves TWÁ, szivesen olvasom úgy általában dolgaidat, és, hogy néha tévedsz bennük bizonyos százaléknyit nem izgat egy cseppet sem, mert sokkal de sokkal fontosabb az a szent rajzszög, amit gyakran a mindekori aZ-úgy-van-ahogymongyuk zsíros segge alá glosszázol, ami éppen rutinból, tohonyán becélozta és megindul lefele az Örökkévalóság Hokedlije felé. Nos, ebben a kommentben sajna túl vagy 51-gyel a még elfogadott 49% nemstimmelen, de nem baj, többi írásod lazán
segít egy jobb átlagot vonni (nálam)...

Szóval ezt itt elvétetted, na.

Ez egy tanmese és nem arról szól, hogyan kell egy helyzetet megoldani, mint ahogyan azt a benne szereplő paraszt (és te is) gondolta (tátok), hanem hogy az irgalmasság az emberben olyan mélyen gyökeredző valami, mint a skorpióban az a reflex, hogy érintésre azonnal támadjon. S ezt kell valakinek
megérteni, aki ebben a történetben nincs jelen: a tanítványnak. Mert ez a történet öt szereplős: a skorpió, a paraszt, a szerzetes, a mester és a tanítvány. Nem azt kell megtudnia, hogy kell irgalmassá (szeretetteljessé) válni, hanem, hogy ő máris az, irgalom, szeretet. Tettei nem fogják azzá
tenni, mert nem is tehetik azzá, mert máris az. Ellenkezőleg, minden, amit tehetne csak távolabb vinné őt önnön magától, valóságától az irgalmasságtól/szeretettől. Magyar nyelven ha azt mondja valaki, hogy "ne légy lelketlen", akkor ezzel azt (is) mondja, ne légy irgalmatlan (kegyetlen), ami nem több és nem kevesebb, mint, hogy a lélekben lakozik az irgalom, vagy, a lélek maga az irgalom. Miért ne hinne benne az ember. Ugye.

Szép tanmese, vlsz. buddhista eredetű és biztos elég régi, mert ha ma született volna, belekerült volna egy általad nagyszerűen
megfogalmazott korszellemű opció, hogy egy elsőre meg nem értett állítást (irgalom/szeretet vagy!) legeslegelőször technikailag próbáljon valaki megközelíteni. Egy mai történetben a paraszt szájából a botos (még: fújd lábra, rúgd lábra, piszkáld mega mobiloddal, zászlónyéllel, amitakarsz)
javaslat is biztos elhangzott volna, vagy tételezem felfele, na.

Egy másodlagos bája a történetnek egyébként, hogy egyházi médium citálta s míg a
buddhizmus az irgalmasságot minden teremtett lényre vonatkozónak tartja, meglehessen e azt enni / ne lehessen, büdös e / csöppet sem, prémes e / vagy pikkelyes, mar e / vagy dorombol, a kereszténység a "vessétek a földet
uralmatok alá" a "the world is my oyster" típusú magyarázatvariációjával itt egy elég durva vonalat húzott, amit eddig keresztény családokban csak néhány különösen szép (és szerencsés) húsvéti nyúlnak sikerült májusban átlépnie de inkább csak akkor, ha kislányok is voltak az adott családban. Mármintcsakúgy általában beszélve (jöjjön akár a böjtje:-)).

Shenpen, te is kivívtad azizémat, szeretlek olvasni ittenmost egy napja, s hogy egy geek(:-)) alkalmazott-politológiásan, -közgazdaságosan számomra élvezetesen utánaérezhetően térképezi fel Mo. fogalmilag abszurd módon crossover politikai felállását és még koánokról is mesélni tud... tiszteletem, down with the hat, télleg. Ritka az ilyen. Annyi, hogy ez itt éppen nem egy koán. Tényleg nem az. Kérlek ne hidd, hogy én most itt utolsóként akarom elvinni a pálmát, mert, hogy a Zúj É. se, TWÁ se, majd
aztán te se, s majd akkor én (értettem meg), de nem az, ez nem egy koán. És egy koán nem "tágítja valóságról alkotott merev nézeteinket", hanem túlsegít rajtuk, úgy, hogy az értelemmel (a merev valóság megalkotója) egy értelmetlen feladatba (magába) töreti fejszéjét, mire az kapitulál. Ami marad aztán, _az a Valóság_.
Aki ezt megélte, az a "(zen)mester" s akivel ezt meg akarja értetni (éltetni), az a "tanítvány". Hol meditáltatja őket, hol tanmesél, hol egy koánt ad nekik, hol egy bottal üti a hátukat. Megteheti, hiszen ő már tudja, hogy minden isteni, minden szeretet. Még szállóigés botja is tiszta irgalom.

Na, mostan ide teszek egy szmájlit :-)

Árpád, ez most itt általában rólad:

A stílusod zseniális, mint ha egy monológot olvasnék egy Quentin Tarantino film forgatókönyvéből.
Egy kicsit humoros is vagyok, meg intellektuális is vagyok, meg néha bazdmegolok is egy kicsit, az egész valahogy olyan kúl.
Az írásaid gyakran nélkülözik a ténybeli alapot, vagy egyenesen szembe mennek a tényekkel, de ez mindegy, lényeg a hatáson illetve annak vadászatán.
Az "ide is osztok egy kicsit meg oda is osztok is egy kicsit" miatt a felületes szemlélő számára akár pártatlan is lehetsz, ezért is lennél veszélyes, ha az 5 rajongódnál – akik itt most végre már mások számára is láthatóan – nyalogathatják a popódat, több lenne.
Ja és várok tőled egy Szdsz fikázó cikket is, amiben értékeled többek között Kunczogi Gábor lenyűgöző intellektusát, humorérzékét,és legfőképpen emberségét satöbbi satöbbi.
Üdv.

en nem akartam itt szemelyeskedni, meg egy nagy nulla is vagyok, szoval az utolso [tentebaba] bejegyzessel egyetertek. A sok alaptalan vagdalkozas, tragarsag - amivel tele vannak Tota ur cikkei - mogul marha nehez kihamozni a lenyeget, es ezert a cikkek egyszeruen onceluak, nagykepuek (mindbol atjon a mindenki hulye, de en most jol megmondom nekik hozzaallas) a kihamozas utan meg kiderul, hogy a mondanivalo is keves. Ha mar tenyleg Ont, Tota urat tartja a fel magyar web meg index meg mindenki az orszag egyik legzsenialisabb ujsagirojanak, akkor mier nem igenyesebb egy kicsit? Miert nem ir szinvonalasabb, tartalmasabb, embertisztelobb cikkeket, hogy a rajongoi okuljanak is belole. Sok sikert kivanok Tota urnak tehetsege meltobb kamatoztatasahoz.

Árpi,

az nekem a bajom a te nagy antiklerikális kereszteshadjáratoddal, hogy igaz ugyan, hogy a jelentőségteljes, jó élet csakis szabad állapotok között képzelhető el, ám azon belül is csak akkor, ha az emberek önkéntesen, erkölcsi meggyőződésük alapján nagyon is hajlamosak az önkorlátozásra.

És bár istenben én sem hiszek - buddhista, tehát ateista vagyok, de ez most tökéletesen irreleváns: a buddhizmus még jó húsz évig nem lesz itt társadalmi tényező - azt látom, hogy a szabadság nagy gondolkodói, mint Adam Smith pölö, az EGÉSZET egy nagyon is rigorózus protestáns munkaerkölcs keretein belül képzelték el. Nem is ismertek mást, ezt ették-itták lélegezték minden nap!

Szóval, hogyan akarsz össznépi vallásosság nélkül önkorlátozást? Önkorlátozás nélkül pedig hogyan vezethetne a szabadság a legklasszikusabb értelemben vett "jó élethez" ?

Jó, van rá egy igen bíztató kísérlet ( en.wikipedia.org/wiki/Positive_psychology ), de egy fecske még nem csinál nyarat.

Szóval?

Csakis az össznépi vallásosság nélküli önkorlátozásban érdemes gondolkodni, az európai civilizáció szekularizálódása ugyanis már visszafordíthatatlan középhosszú távon is. De nemcsak valláserkölcs létezik. Sőt, a vallási alapú társadalmak sem szükségképp erkölcsösebbek, erről rémlik is vmi kutatás; de hát elég Iránra gondolni egy pillanatra. A túlvilággal való fenyegetés még azoknál se visszatartó erő, akik hisznek benne. Európa nem hisz, egyre kevésbé hisz.

Igy van. A kérdés az, hogy mi van / mi lesz helyette. Elfogadom, sőt, támogatom, hogy le akarod bontani a régit, mivel korhadt, de legalább valami MINIMÁLIS elképzelésed legyen valamiféle alternatíváról! Részemről ez a fent említett pozitív pszichológia. Ennek is sok idő kell, amíg valami lesz belőle, de legalább jobb a semminél.

Akkor most te jössz. :-)

És még valami. Hogy a kereszténység eredeti értelmezése mennyire barbár volt, erről nyilván fölösleges magyaráznunk egymásnak, tudjuk. De létezik egyfajta langymeleg, mindenféle poklozást-bűnösözést nélkülöző, kizárólag a pozitív oldalára (remény, szeretet, legyünk jó fejek) koncentráló kereszténység. Ez viszont igen hasznos tud lenni.

Volna egy konkrét példám erre. Józsi haverom, amatőr DJ volt a house-korszakban, akivel a house-diszkók nagy korszakában (96-99) reggelig ittunk meg mulattunk, minden erkölcsi skrupulus nélkül fektette le ő is a lányokat, amikor ritka alkalmunk nyílt rá, nem nyúzott senkit hülyeségekkel - aztán buli után reggel, félrészegen, alvás nélkül ment a misére. Szerintem neki inkább használt, mint ártott a dolog - nem korlátozta semmiben, de adott egyfajta magasabb keretet, reményt és célt az életének.

Nem biztos, hogy EZT a verziót is szét kéne verni-cikizni.

És nem biztos, hogy amikor a MÁSIK verziót cikized, nem ártasz-e ENNEK is.

az "a szeretet rendje és a gumibotoké" c. a cikk tényleg megérdemli a piszkálódást, de a skorpiós tanmese szvsz egyáltalán nem.
nem is olyan régen magam is drukkoltam egy újságírónak, akinek bíróság előtt kellett védekezni egy közszereplőt leckéztető írása miatt. ha jól emlékszem, azzal érvelt, hogy az egy szatirikus cikk volt, a kifogásolt részek pusztán műfaji elemek, meg egyébként sem kell mindent szó szerint érteni, és így tovább.
na hát szerintem meg a skorpiós sztorinál sem kell mindent szó szerint érteni.

En a magam reszerol azzal zarom le ezt az komment olvasmanyt,ami legjobban megfogott benne:
riennevaplus-tól
Ez egy tanmese és nem arról szól, hogyan kell egy helyzetet megoldani, mint ahogyan azt a benne szereplő paraszt te gondolta hanem hogy az irgalmasság az emberben olyan mélyen gyökeredző valami, mint a skorpióban az a reflex, hogy érintésre azonnal támadjon. S ezt kell valakinek
megérteni, aki ebben a történetben nincs jelen: a tanítványnak. Mert ez a történet öt szereplős: a skorpió, a paraszt, a szerzetes, a mester és a tanítvány.

Csak meg annyit teszek hozza, hogy az irgalmassag nincs eredendoen az emberben, nem is lesz ezt tanulni kell mastol aki nem Ember...

kovvacs 2006.11.08. 10:56:09

ez is nagyon jó komment, sokan megtámadták ezért fontosnak érzem, jelezni bizza én egyettértek vele!!!

kedves Árpád,

egyrészt, (azt hiszem) értem én, ami a második, harmadik rétege (lehet) a mondandódnak, hogy attól, mert segítesz, még lehet eszed is, vagy lehet, hogy azzal segítenél a legjobban egy skorpión, (illetve a világon a skorpióval szemben), ha gumibottal jól lenyomnád...

de sajnos annyi kirohanásod volt már papok et al ellen, hogy nincs kedvem lehántani a rétegeket.
Szóval, éppen te, aki bíróságon tartottál értekezést arról, mi az a stílus, mit kell és mit nem kell szó szerint érteni az írásaidban, satöbbi, elég sekélyes és stílustalan poént sütöttél el ezzel a példabeszéd_szó_szerint értelmezéssel. mi jön még ez után, hogy a lódarázs az nem úgy születik, hogy a ló meg# a darazsat?